Képviselőházi irományok, 1910. XLII. kötet • 1058-1088. sz.
Irományszámok - 1910-1076. A kereskedelemügyi m. kir. minister jelentése az országgyüléshez a požega-velikai helyi érdekű vasút engedélyezése tárgyában
384 1076. szám. bályrendeletben megállapított igénybevételek alapulvételével számítandók és szerkesztendők. Támasztó- és bélésfalak építéséhez kő, tégla vagy portlandcement betonanyag használandó. Aszerint, amint az -— tekintettel a célra és rendeltetésre, valamint a számbajövő egyéb körülményekre — megengedhetőnek fog találtatni, ilynemű kőfalak, úgyszintén kőburkolatok esetleg habarcs nélkül, szárazon is lesznek rakhatók. Támasztó- ós bélésfalak azon részei, melyek feltétlenül kőből lesznek készítendők, az illető szabványokban vagy építési részlettervekben fognak megjelöltetni," esetleg pedig rendeletileg megállapíttatni. Útátjárók, párhuzamos utak, útszabályozások és állomási hozzájáró utakban, a szükséghez képest, megfelelő számú és nyilású áteresztők vagy hidak építendők, melyek — ha azok felett nincs feltöltés, vagy ha azokra nézve más helyen eltérő megállapítás nem történik — a fahidak, illetőleg alkatrészeik anyagnemére vonatkozólag alább álló általános kikötés betartása mellett, egészen fából is készíthetők. Feltöltés által fedett közúti műtárgyakra nézve általában véve a hasonnemű és szerkezetű vasúti áteresztőkre vonatkozólag előírt feltótelek mérvadók; O30 méternél nem nagyobb nyilassal bíró fedett útáteresztők helyett — alárendelt jelentőségű községi vagy mezei utakon — tölgy- vagy vörös fenyőfa tömlők is alkalmazhatók. Megjegyeztetik idevonatkozóiag, hogy állami, törvényhatósági (országos) és egyáltalán fontosabb közutakon építendő műtárgyakra nézve az érvényben levő közúti szabványtervek mérvadók. Általános érvénnyel mindazon vasúti és közúti műtárgyakra nézve, melyeknél a fentebbiekben foglalt határozmányok értelmében fának az alkalmazása egyáltalában szóba jöhet, kiköttetik, hogy hidpadlózatokboz, valamint hídfőkhöz, hidjármokhoz, jégtörőkhöz, alapcölöpökhöz és alaprácsokhoz, falés süveggerendákhoz csakis tölgy- vagy vörös fenyőfát, ékekhez pedig kizárólag csak tölgyfát szabad használni. Hidak és áteresztők, támasztó- és bélésfalak, valamint általában alapozást igénylő más építmények és munkák is minden körülmények közt teljesen hordképesen, kellően szilárdan ós akkópen alapozandók, hogy az alapnak különösen egyenetlen ülepedése, csÚ8zása— illetőleg elmozdulása, alámosása, felázása vagy felfagyása be ne állhasson. Mindezen követelmények szemmeltartásával az alapozások módja ós mélysége minden egyes esetben — a terep- és talajviszonyoknak és a még egyébként figyelembe jövő körülményeknek, valamint egyes műtárgyakat és építményeket illetőleg az azokra nézve netalán más helyen külön előírt vagy előírandó feltételeknek megfelelően — az alapgödrök kiemelése és a felmerülő, szükséghez képest esetleg a munkák végrehajtása közben fog megállapíttatni. E tekintetben azonban határozottan kiköttetik, hogy a nőtt talajba 080 méternél kisebb mélységre lenyúló «lapozást csak fagyálló kőzeten szabad előállítani, továbbá — még legkedvezőbb viszonyok ós legjobb minőségű talaj mellett is csak azon különleges esetekben, mikor az illető falak minden oldalról kellően szóles . és a terep színvonalától mérve, legalább 080 méter magas feltöltéssel teljesen körülfogva, illetőleg védve vannak. Az összes áteresztők és hidak, támasztó- ós bélésfalak stb. mindennemű falazatainak előállításához kizárólag csakis portlandcement, homok ós viz megfelelő arányú keverésével készítendő vízálló habarcsot szabad használni. A vastartószerkezetű műtárgyakra vonatkozó mindazon adatokat, melyek arra a célra szükségesek, hogy a hidtörzskönyvek az érvényben álló, vagy • S" "•"-'•'' - •'
