Képviselőházi irományok, 1910. XLII. kötet • 1058-1088. sz.

Irományszámok - 1910-1059. Törvényjavaslat a becsület védelméről

1059. szám 31 ócsáiiása, a tekintélynek rontása, a társadalmi munkamegosztásból következő helyzethez nem méltó magatartásnak, állapotnak vagy felfogásnak állítása vagy híresztelése pedig a considération-t veszélyezteti. Maga a belga büntetőtörvény, amely pedig a magyar kodifikátor állásfoglalására a legnagyobb hatást gyakorolta, szintén szélesebb keretben vonja meg a tényállítás rágalmazó minőségének kereteit, mint a mi 258. §-unk. . Ugyanis a közmegvetést keltő nyilatkozaton kívül (expose au mépris public) oly •nyilatkozat is ideesik, amely megtámadja a becsületet (l'honneur), tehát nemcsak bűncselekmény vagy fegyelmi vétség imputálását bünteti; hiszen non omne, quod licet, honestum est. Az olasz törvény azt a tényt is rágalmazó minőségűnek nyilvánítja, amely alkalmas arra, hogy valakinek jó hírét (riputazione) megsértse. Még messzebb megy a finn büntetőtörvény, amely szerint rágalmazást az követ el, aki bűncselekményt vagy oly cselekvést állít valaki felől, amely alkalmas arra, hogy megvetést keltsen az illető ellen, vagy hogy ártson az illetőnek keresetében vagy érvényesülésében. Hasonló szóles a norvég büntetőtörvény körülírása: »amely veszélyezteti a jó nevet, vagy a becsülósre móltóságot, gyűlöletet vagy megvetést kelthet, vagy pedig csökkenti a bizalmat, amely a sértett foglalkozásának, keresetének vagy állásának kelléke.* Az angol jog szerint hírnóvrontó, (defamatory libel) az a megrögzített nyilatkozat, amely állítással, célzással vagy gúnnyal gyűlöletet, megvetést vagy nevetséget akar kelteni valaki irányában (tends to expose any person to hatred, contempt or ridicule). ' • '• r. Az osztrák javaslat szerint a nyilatkozatnak megvetés keltésére, vagy a közvéleményben értékcsökkenés eredmónyezósóre alkalmas jellege a rágalmazás ismérve (geeignet veröchtlich machen, herabzuwürdigen in der öffentlichen Meinung). Végül a svájci tervezet is védi a hírnevet (guter Buf, bonne renommée). Í 3. Éhez járul, hogy a 261. §. is egyedül a meggyalázó kifejezést és cselekményt bünteti. A Btk. miniszteri javaslata szerint »becsületsértés vétségét az követi el, aki más ellen sértő kifejezést használ« (245. §.j. A »sértő« szót a képviselőház igazságügyi bizottsága cserélte fel a »meggyalázó« szóval. A miniszteri -indokolásnak az a kijelentése tehát, hogy becsületsértés vétségében az válik bűnössé, »aki másról oly véleményt, ítéletet, minősítést mond, amely azt, akiről mondják, hírnevében megsérti, nevetségessé teszi, vagy hivatásának teljesítésére szükséges tulajdonságai megtagadása által sórti«, nem fedi a törvény rendelkezését, amely a becsületsértés körét nyilvánvalóan tetemesen szűkebbre vonta, mint aminőt a javaslat megállapított. A bírói gyakorlat nem követte, de nem is követhette ezért a miniszteri indokolás útmutatását ós csak egyes elszigetelt határozatokat ismerek, ahol a bíróság — kifeszítve a 261. §. értelmét — megállapította a bűnösséget ai társadalmi értéknek az erkölcsi integritást nem érintő megtámadása esetében. A német bíró részére törvénye nem ad fogalmi körülírást (die . Beleidigung . .. wird bestraft).. Ezért ő sokkal szabadabban mórlegelheti, hogy va^a| mely szó vagy tett — az idő, a hely, a szokások, a ,mód és egyéb körülmények szerint — becsületsórtő-e. . . A francia törvény szerint becsületsértés: toute expression oulrageánte , . I A norvég törvény szintén a -sértés* szót használja korlátozás nélkül; Nem ad körülírást sem a német tervezet, seni pedig ellentervezeté.