Képviselőházi irományok, 1910. XLII. kötet • 1058-1088. sz.

Irományszámok - 1910-1058. Törvényjavaslat a hatóságok büntetőjogi védelméről

16 1058. szám. Ezt katonai körök kifogásolták és alaposnak kell felismerni azt a bírála­tot, hogy a törvény a rejtett helyre kirendelt őrtől vagy p. o. egy pénztár biztonságának megvédésére a pénztárnak a közönség állal hozzá nem fér­hető helyiségében tartózkodó őrtől indokolatlanul tagadja meg a védelmet. b) Már a Btk. védelmet nyújtott a közforgalomban levő vaspályák és az állami távirdák felügyelő- és kezelőszemélyzetének. Ezt a körülírást elsősorban a technika fejlődése tette elavulttá. Konkrét esetben a kir. Kúria az autóbusz kalauzát nem védte meg a 166. §. súlyá­val és ezt azzal indokolta, hogy az autóbusz nem vaspálya, mert nincs pálya­út szerkezete. Azt hiszem, büntetőjogi szempontból ennek a körülménynek jelentőséget nem lehet tulajdonítani. Ezenfelül ugyanazok az okok, amelyek amellett szólanak, hogy a köz­forgalmú vaspályáknak bizonyos alkalmazottait a hatóság közegével egyenlő védelemben részesítsük, megokolják a tömegszállításra rendelt összes géperejű közforgalmú közlekedési vállalatok ily alkalmazottainak hathatósabb oltal­mazását is. De azért is szűk a Btk. körülírása, mert nem említi a távírda mellett a távbeszélőt és egyéb villamos jelzőberendezést, továbbá mert csak állami távirdák felől rendelkezik, holott az 1888 : XXXI. t.-c, amely a távirdák, távbeszélők ós villamos jelzők létesítését, berendezését és üzemben tartását az állam fentartott jogának nyilvánítja, közhasználatú vagy közérdekű nem állami távirdát, távbeszélőt és egyéb közhasználatú vagy közérdekű nem ál­lami villamos jelzőberendezést is ösmer. Végűi kételyt kizáróan kellett rendelkezni a m. kir. posta alkalma­zottainak védelme felől is. c) A Btk.-nek azt a rendelkezését, hogy hatósági közegnek kell tekinteni a rendőrségi személyzet tagját, ide számítva a csőszöket, az erdő-, a folyam-, a gátőröket, a vadászati felügyelőket, amennyiben a törvény által rendelt feltételek mellett alkalmaztattak, a Btk. óta alkotott törvények és egyéb jogszabályok tették elavulttá. A közbiztonsági szolgálatnak ellátásáról és a m. kir. csendőrség szerve­zéséről szóló 1881 : III., a székesfővárosi m. kir. államrendőrséget szervező 1881 : XXI., a csendőrségnek a törvényhatósági joggal felruházott városok területén való tennivalóiról szóló 1882 : X., a mezei-, tűz-, és közrendőrség gyakorlását kötelezően a község feladatai közé, valamint a piaci, hegyi, vásári, építészeti s közegészségügyi rendőrség gyakorlását is kötelezően a rendezett tanácsú városok feladatai közé sorozó 1886 : XXIL, végül a határ­rendőrséget alakító 1903 : VIII. t.-c. életbe lépte óta, figyelemmel az 1896 : XXXIII. t.-c. VIII. fejezetére (A nyomozás) és különösen e törvény 85. §-ának, továbbá a Csendőrségi Utasítás 92. és a Rendőri Utasítás 7. §-ának rendelkezéseire, továbbá a m. kir. minisztériumnak 1899. évi december hó 6-án 15.637. M. E. szám alatt kelt rendeletére (A kir. ügyész­ségek ós a rendőri hatóságok ós közegek érintkezési módjának megállapítása tárgyában), végül az 1901 : XX. t.-c. 13. §-ára és az 1909. évi szeptember hó 26-án 65.000. B. M. szám alatt kelt rendeletben foglalt Rendőri Büntető Eljárási Szabályzatra, nem kétes ugyanis, hogy mind az állami mind a municipális közigazgatás rendőrségi szervei közjogi értelemben ós a büntetőjogi védelem szempontjából is hatóságok, illetőleg hatósági közegek. Amennyiben pedig arról van szó, hogy; a hatóság közegével egyenlő védelemben részesítsük azokat a biztonsági szolgálatot végező magánalkal­mazottakat, akik államigazgatási tennivalót pótló feladatot töltenek be,

Next

/
Oldalképek
Tartalom