Képviselőházi irományok, 1910. XLII. kötet • 1058-1088. sz.

Irományszámok - 1910-1058. Törvényjavaslat a hatóságok büntetőjogi védelméről

16 1058. szám. Ezt katonai körök kifogásolták és alaposnak kell felismerni azt a bírálatot, hogy a törvény a rejtett helyre kirendelt őrtől vagy p. o. egy pénztár biztonságának megvédésére a pénztárnak a közönség állal hozzá nem férhető helyiségében tartózkodó őrtől indokolatlanul tagadja meg a védelmet. b) Már a Btk. védelmet nyújtott a közforgalomban levő vaspályák és az állami távirdák felügyelő- és kezelőszemélyzetének. Ezt a körülírást elsősorban a technika fejlődése tette elavulttá. Konkrét esetben a kir. Kúria az autóbusz kalauzát nem védte meg a 166. §. súlyával és ezt azzal indokolta, hogy az autóbusz nem vaspálya, mert nincs pályaút szerkezete. Azt hiszem, büntetőjogi szempontból ennek a körülménynek jelentőséget nem lehet tulajdonítani. Ezenfelül ugyanazok az okok, amelyek amellett szólanak, hogy a közforgalmú vaspályáknak bizonyos alkalmazottait a hatóság közegével egyenlő védelemben részesítsük, megokolják a tömegszállításra rendelt összes géperejű közforgalmú közlekedési vállalatok ily alkalmazottainak hathatósabb oltalmazását is. De azért is szűk a Btk. körülírása, mert nem említi a távírda mellett a távbeszélőt és egyéb villamos jelzőberendezést, továbbá mert csak állami távirdák felől rendelkezik, holott az 1888 : XXXI. t.-c, amely a távirdák, távbeszélők ós villamos jelzők létesítését, berendezését és üzemben tartását az állam fentartott jogának nyilvánítja, közhasználatú vagy közérdekű nem állami távirdát, távbeszélőt és egyéb közhasználatú vagy közérdekű nem állami villamos jelzőberendezést is ösmer. Végűi kételyt kizáróan kellett rendelkezni a m. kir. posta alkalmazottainak védelme felől is. c) A Btk.-nek azt a rendelkezését, hogy hatósági közegnek kell tekinteni a rendőrségi személyzet tagját, ide számítva a csőszöket, az erdő-, a folyam-, a gátőröket, a vadászati felügyelőket, amennyiben a törvény által rendelt feltételek mellett alkalmaztattak, a Btk. óta alkotott törvények és egyéb jogszabályok tették elavulttá. A közbiztonsági szolgálatnak ellátásáról és a m. kir. csendőrség szervezéséről szóló 1881 : III., a székesfővárosi m. kir. államrendőrséget szervező 1881 : XXI., a csendőrségnek a törvényhatósági joggal felruházott városok területén való tennivalóiról szóló 1882 : X., a mezei-, tűz-, és közrendőrség gyakorlását kötelezően a község feladatai közé, valamint a piaci, hegyi, vásári, építészeti s közegészségügyi rendőrség gyakorlását is kötelezően a rendezett tanácsú városok feladatai közé sorozó 1886 : XXIL, végül a határrendőrséget alakító 1903 : VIII. t.-c. életbe lépte óta, figyelemmel az 1896 : XXXIII. t.-c. VIII. fejezetére (A nyomozás) és különösen e törvény 85. §-ának, továbbá a Csendőrségi Utasítás 92. és a Rendőri Utasítás 7. §-ának rendelkezéseire, továbbá a m. kir. minisztériumnak 1899. évi december hó 6-án 15.637. M. E. szám alatt kelt rendeletére (A kir. ügyészségek ós a rendőri hatóságok ós közegek érintkezési módjának megállapítása tárgyában), végül az 1901 : XX. t.-c. 13. §-ára és az 1909. évi szeptember hó 26-án 65.000. B. M. szám alatt kelt rendeletben foglalt Rendőri Büntető Eljárási Szabályzatra, nem kétes ugyanis, hogy mind az állami mind a municipális közigazgatás rendőrségi szervei közjogi értelemben ós a büntetőjogi védelem szempontjából is hatóságok, illetőleg hatósági közegek. Amennyiben pedig arról van szó, hogy; a hatóság közegével egyenlő védelemben részesítsük azokat a biztonsági szolgálatot végező magánalkalmazottakat, akik államigazgatási tennivalót pótló feladatot töltenek be,