Képviselőházi irományok, 1910. XLI. kötet • 1023-1057. sz.

Irományszámok - 1910-1057. Törvényjavaslat az osztrák birodalmi tanácsban képviselt királyságokkal és országokkal a kölcsönös végrehajtási jogsegély szabályozása tárgyában kötött szerződés becikkelyezéséről

474 1057. szám. sel szemben korlátozza ezt az illetékességet. Erre nézve ugyanaz áll, mint fentebb a 3. cikk 5. pontjának hasonló rendelkezésére nézve előadtam. 9. A károkozás helyének illetékessége. A 9. pontban a károkozás helyének illetékességét, amelyet a Pp. 37. §-a a szerződésszerű teljesítés elmulasztásából eredő kártérítést tárgyazó perek kivételével mindennemű kártérítési perre felállít, a jelen szerződés azokra a károkra korlátozza, amelyek vasút forgalma közben vagy gépkocsi üzeméből keletkeztek. Ennek az illetékességnek másnemű kártérítési perekre alkalmazását a szerződés azért zárja ki, mert azt az osztrák jog nem ismeri és mert alkalmazása különösen a szabadalmi jog, védjegy vagy mintaoltalom megsértéséből vagy más okból is származó kártérítési perekben 'a magyar alperesekre nézve hátrányos lehetne. 10. A terhelt dolog fekvésének illetékessége. A 10. pontban szabályozott illetékességgel a Pp. 40. §-a és az osztrák Jurisdiktionsnorm 91. §a foglalkozik. A szövegezés az osztrák Jurisdiktionsnorm 91. §. 1. bekezdésének felel meg. 11. A viszontkereset illetékessége A 11. pont megegyezik a Pp. 189. §-ában és az osztrák Jurisdiktionsnorm 96. §-ában foglalt illetékességgel. 12. A hagyatéki hitelezők követeléseire vonatkozó illetékesség. A 12. pont a Pp. 43. £-ának utolsó bekezdésében ós az osztrák Jurisdiktionsnorm 77. §-ának 1. bekezdésében a hagyatéki hitelezők javára megállapított illetékességről rendelkezik. A Pp. 43. §-ában meghatározott egyéb illetékességi okokat a szerződós kölcsönösen nem ismeri el, minthogy azokra a nemzetközi forgalomban nincs szükség. A Pp. 43. §-ának 3. bekezdése külömben is a bel földön levő ingatlanokra nézve örökösödési perekben a belföldi bíróság illetékességét kizárólagosan állapítja meg. 13. Az alávetésen alapuló illetékesség. A 13. pont a Pp. 45. §-ában és az osztrák Jurisdiktionsnorm 104. §-ában szabályozott illetékességről szól. A Pp. 45. §-ától a szerződésnek ez a pontja abban tér el, hogy míg az előbbinek értelmében a felek csak meghatározott belföldi bíróságnak vethetik magukat alá, tehát külföldi bíróságnak nem, addig a szerződós 3. cikkének 13. pontja szerint az alávetés érvényes, ha az alperesnek a perbíróság államában van általános illetékessége. Nem volna indokolt, hogy Ausztriában lakó személy, még ha magyar állampolgár is, ne vethesse magát alá osztrák bíróságnak, még akkor sem, ha ő vagyonjogi perekben már lakóhelye alapján is osztrák bíróság hatósága alá tartozik. Míg a Pp. 45. §-a a rószletügyletből eredő követelésre nézve itt csak annyiban tesz kivételt, amennyiben az árú teljes vételára 500 koronát meg nem halad, addig a szerződés minden részletügyletre nézve kizárja ezt az illetékességet. Épen úgy, mint a 3. cikk 5. és 8. pontjában nem tesz a szerződés itt sem külömbséget a között, hogy alperes mely állam területén lakik. 14. A pertársaságra vonatkozó illetékesség. A 14. pont a Pp. 77. és 78. §-ában, valamint az osztrák Jurisdiktionsnorm 93. §-ában szabályozott illetékességet rendezi. Hogy ezzel az illetékességgel belföldi hátrányára visszaélni ne lehessen, a szerződés szerint a szóban forgó illetékességet csak akkor lehet igénybe venni, ha a perbíróság államának valamelyik bírósága a jelen szer-. ződés értelmében a pertársaságon kívül is illetékes volna. 15. A kijelölésen alapuló illetékesség. A 15. pont a Pp. 51 , 52. és 68. §-ában, valamint az osztrák Jurisdiktionsnorm 30., 31. és 47. §-ában szabályozott illetékességről szól, de itt is kiköti, hogy ez az illetékesség csak akkor áll fenn, ha a perbíróság államának valamelyik bírósága a jelen szerződós értelmében a felsőbíróság kijelölésén kívül is illetékes volna.