Képviselőházi irományok, 1910. XLI. kötet • 1023-1057. sz.

Irományszámok - 1910-1057. Törvényjavaslat az osztrák birodalmi tanácsban képviselt királyságokkal és országokkal a kölcsönös végrehajtási jogsegély szabályozása tárgyában kötött szerződés becikkelyezéséről

m 1057. szám. 405 pontos behajtására biztosabban számíthassanak, a gazdaságilag gyöngébb államnak pedig a végrehajtási viszonosságot rendező szerződés kötésére azért kell törekednie, hogy az ottani érdekeltség a gazdasági tekintetben erősebb államból hiteligényeit jobban és olcsóbban kielégíthesse. A jogsegély-szerződés ilykóp, ha helyes alapon épül fel, rendszerint mind a két államra nézve előnyös, mert mind. a két állam gazdasági köreinek érdekeit szolgálja. A kérdésnek az a szabályozása, amelyet a Pp. 414. §-a és a Ppó. 33. ós 36. §-a tartalmaz, bármennyire iparkodik is a magyar alperes részére a külföldi ítélettel szemben a kellő biztosítékokat megteremteni, mégsem annyira kielégítő, mintha ezt a kérdést nemzetközi szerződéssel szabályozzuk. Erről meggyőződhetünk, ha a beállható alakulásokat figyelembe vesszük. A Pp. 414. §-ának 1. pontja a magyar alperesekre nézve a külföldi ítélettel szemben abban találja a biztosítékot, hogy a magyar bíróság vizsgálja a per külföldi bíróságának illetékességét és ha a külföldi bíróság a magyar törvény szerint nem volt illetékes vagy ha oly illetékességi ok alapján járt el, amely a perbíróság államának törvénye szerint ennek a polgárával szemben nem alkalmazható, akkor a magyar bíróság a külföldi ítéletet nem ismeri el érvényesnek ós nem fogadja el végrehajtás alapjául. Igaz, hogy a magyar törvénynek e rendelkezésénél fogva nem szolgálhat Magyarországon végrehajtható osztrák bírósági ítélet alapjául az osztrák faktúra illetékesség, amelyet a magyar törvény nem ismer, továbbá a könyvkivonati illetékesség, amelyet Ausztriában csakis magyar állampolgárral szemben lehet alkalmazni. Igaz továbbá, hogy a magyar törvény által nyújtott ez a védelem hatályos is mindaddig, míg Ausztriában a jelenlegi illetékességi szabályozás fennáll. Ámde nem akadályozhatjuk meg, hogy Ausztria jelenlegi illetékességi rendszerét megváltoztassa ós a faktúra-illetékesség helyébe saját állampolgáraival sremben is a magyar Pp. 32. ü-ában szabályozott könyvkivonati illetékességet fogadja el. Ilykép a Pp. 414. §. 1. pontjában foglalt követelményeknek elég volna téve és a magyar alperes részére ezzel a ponttal az osztrák könyvkivonati illetékesség ellen nyújtott védelem meghiúsulna. Vagy pedig vegyük szemügyre a kereskedők árúköveteléseinek illetékességét, amelyet a Pp. 31. §. 2. bekezdése szabályoz olyképpen, hogy az mind kereskedővel, mind nem kereskedővel szemben is alkalmazást nyer. Ha a kereskedelmi hitel szempontja kívánatossá teszi is, hogy Ausztriával való viszonyunkban ez az illetékesség kereskedővel szemben elismerésben részesüljön, veszedelmes volna, ha az osztrák bíróságoknak nem kereskedőkkel szemben ilyen illetékesség alapján hozott ítéleteit végrehajtanék. Az osztrák törvényhozás már is foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy ezt az illetékességet ugyanoly módon iktassa törvénybe, amint azt a magyar Pp. 31. §. 2. bekezdése tartalmazza. Már pedig ebben az esetben az ily illetékesség alapján hozott ítéletek minden irányban megfelelnének a Pp. 414. §-ának 1. pontjában fölállított követelményeknek és elismerésük, valamint végrehajthatóságuk az idézett pont alapján nem volna megtagadható. Igaz ugyan, hogy a Pp. 414. §. 6. pontja értelmében a viszonosságnak megállapítva kell lennie és ilykóp a magyar kormány, ha valamely külföldi állam illetékességi rendjét az országra nézve hátrányosnak tartja, a viszonosság megállapítását megtagadhatja. Ily intézkedés azután az illető külföldi állammal a végrehajtási viszonosságot a maga egészében minden irányban megszüntetné. Ez pedig a jogi érintkezés terén a harcot jelenti és kétélű fegyver, amelynek használata a gazdasági viszonyokat hátrányosan érintheti. Ha bármely más külföldi állammal szemben talán lehetséges is ily fegyverKépv. iromány. 1910—1915. XLI. kötet. 59