Képviselőházi irományok, 1910. XLI. kötet • 1023-1057. sz.

Irományszámok - 1910-1033. A zárszámadás-vizsgáló bizottság jelentése az 1912. évi állami zárszámadásról és a m. kir. állami számvevőszéknek arra vonatkozó jelentéséről

234 1033. szám. tehát az állami vagyon értéke 178-005 millió K-val gyarapodott, minthogy azonban másfelől egyéb címeken ("alapoknál bevételben stb.) 84*629 millió Kval fogyatkozott, végeredményben az állam összes vagyonának 1912. évi tiszta gyarapodása, miként fentebb már jelezve lett 93-376 millió K. A bizottság az 1912. évi állami zárszámadásnak ezt a részét is tudomásul vehetőnek találta. Alapok és alapítványok. Az állami számvevőszók zárszámadási jelentésében kimutatott 157 alap és alapítvány vagyona az 1912. év végével 273-474 millió K-t képviselt. Ezek az alapok és alapítványok azonban csak csekély részét teszik a magyar kir. kormány kezelése ós igazgatása alatt álló alapok- és alapítványoknak ós ellenőrzésük a mai rendszer mellett, amikor az állami számvevőszéknek ez irányú ingerenciája kellően szabályozva nincsen, nagyon hiányos. Az állami számvevőszék már 1896. évi zárszámadási jelentésében jelentette az országgyűlésnek, hogy tárgyalás van folyamatban a ministeriumokban kezelt összes alapok- és alapítványoknak rendezésére nézve oly irányban, hogy pontosan megállapíttassék, mely alapok tartoznak költségvetési zárszámadási és állami számvevőszéki ellenőrzés alá. Az 1898. évi zárszámadási jelentésben pedig részletesen beszámolt az állami számvevőszék az eddig folytatott előmunkálatokról, amelyek szerint már akkor 801 alap- és alapítványnak kellett volna milliókra menő vagyonával az állami számvevőszók ellenőrzése alá helyeztetni. A most előttünk fekvő zárszámadási jelentésben az állami számvevőszék rámutat arra, hogy az alapok és alapítványok ellenőrzését csupán kormányzati úton életbe léptetni nem lehet, hanem ahhoz a törvényhozás intézkedésére van szükség. Célszerűnek vélné az állami számvevőszók, hogy törvényjavaslat útján történjék gondoskodás az alapítványi jog szabályozásáról ós az állami számvevőszók részéről gyakorlandó ellenőrzés módozatairól. A bizottság ezt a véleményt helyesli és magáévá teszi s a maga részéről is óhaj tandónak találja, hogy ez a kérdés, - amelynek rendezéséhez, miként már az 1911. évi állami zárszámadásra vonatkozó bizottsági jelentésben ki lett emelve, állami életünk rendjének igen nagy érdekei fűződnek, — lehetőleg mielőbb megoldassék. A szintén sürgős megoldásra váró egyéb fontos, állami feladatok mellett eddig ugyan nem volt lehetséges ennek az ügynek annyi időt és gondot szentelni, amennyit jelentőségénél fogva megérdemel és a kormány elfoglaltsága jelenleg is nagyon sokoldalú és súlyos — a bizottság azonban bizik benne, hogy a kormány mindezek dacára módját fogja ejteni annak, hogy erre a kérdésre is nem sokára sor kerülhessen. Ebben a reményben teszi meg a bizottság határozati javaslatát, melyet alább terjeszt elő. A bizottság ezúttal is örömmel tapasztalta az állami számvevőszók elnökének abbeli törekvését, amely szerint a kezelési eredményeket minél könnyebben áttekinthetővé tenni és úgy az állami zárszámadásnak, mint az állami számvevőszók arra vonatkozó jelentésének szerkezetót egyszerűsíteni igyekszik. Az állami számvevőszéknek 1912. évi zárszámadási jelentésében a kedvezményes nyugdíjakról eddig szokásos külön jelentés elejtése ós ezen ada-