Képviselőházi irományok, 1910. XXXIX. kötet • 990-1022. sz.

Irományszámok - 1910-992. A kereskedelemügyi m. kir. minister jelentése az országgyűléshez a komárom-gutai helyi érdekű vasút engedélyezése tárgyában

9 §2. szám. Í1 méterenként és 100 kilogrammonként az I. darabárúosztályban 1-80 fillér, a II. mérsékelt darabárúosztályban 1-20 fillér és a terjedelmes árúk után 2-40 fillér. A kőszén, vaskő, só, tűzi- és épületfa, trágya, kőmész és tégla teljes kocsirakományokban kilométerenként és 100 kilogrammonként legfeljebb 1. fillér díjtétel mellett szállítandó. Ugyanezen 100 kilogramm és kilométerenkénti díjtétel szolgál maximális viteldíj gyanánt a kocsirakományokban feladásra kerülő élőállatok szállításánál is. A kocsirakományokban feladásra kerülő egyéb árúkra, valamint a szabványsúly alapján szállítandó élő állatokra nézve a mérsékelt darabárú-osztály fentebbi tétele szolgál legmagasabb díjtételként. Az árúk osztályozása s a többi szállítási és díjszabási, illetve díj számítási határozmányok, valamint kezelési és mellókilletókek tekintetében, úgyszintén a különvonatok szállítására és viteldíjaira nézve a magyar királyi államvasutak vonalain fennálló határozmányok és szabályok alkalmazandók. Mihelyt az engedélyezett pálya tiszta jövedelme három egymást követő éven át a fentebbi 7. §-ban megállapított tényleges építési ós berendezési tőke 7°/o-át meghaladja, jogában álland a kereskedelemügyi magyar királyi ministernek az engedélyes meghallgatása mellett a díjszabásokat megfelelőleg leszállítani. Azon esetre, ha a törvényhozás a díjszabási ügyet az összes hazai vasútakra vonatkozólag szabályozná, ezen szabályozás, tekintet nélkül a jelen engedélyokirat határozataira, az engedélyezett Vasútra is érvényes leend. Engedélyes a vasút üzletét mindenkor oly kép fogja vezetni, hogy díjszabási intézkedései a hazai ipar és termelés érdekeivel összhangzásban legyenek, különösen kötelezi magát engedélyes: 1. hogy mindazon kedvezményeket, melyeket külföldi cikkekre engedélyez, egyúttal a hazai termékeknek is engedélyezni fogja, ha ezek saját vonalán legalább ugyanazon távolságra szállíttatnak, mint a kedvezményezett külföldi cikkek; 2. hogy a külföldi cikkekre soha alacsonyabb díjtételt vagy díjrészletet nem fog engedélyezni, mint a milyent ugyanazon rendeltetési helyre szállított hasonló hazai cikk után, valamely közelebb fekvő állomásról szed; 3. hogy az adriai kikötők felé irányuló forgalomban mérsékléseket csupán a hazai kikötők javára fog engedélyezni; 4. hogy azon esetben, ha az engedélyes pályája egy más vasúttal csatlakozást nyerne, az átmeneti forgalomban a tarifák felállításának jogát engedélyes a magyar királyi államvasutakra ruházza át ós pedig olyképen, hogy ezen forgalomból engedélyesnek csakis bizonyos pályahasználati díjra lesz igénye, mely pályahasználati díj engedélyes meghallgatásával a kereskedelemügyi magyar királyi minister által fog egyoldalúlag megállapíttatni; 5. hogy amennyiben a magyar királyi államvasutakkal való csatlakozó forgalomban a kereskedelemügyi magyar királyi minister közérdekből különleges díjmérsékléseket rendelne el, a minister kívánatára engedélyes saját illető összdíjtételeit ugyanoly százalékarányban leend köteles leszállítani, mint amely százalékarányban azt a magyar királyi államvasutak saját csatlakozó vonalaikra nézve tették; 6. hogy oly viszonylatokban, amelyeknél a magyar királyi államvasutak érdekélve vannak, engedélyes közvetlen díjtételeket csakis a magyar lirályi államvasutakkal, illetve ezekkel egyetórtőleg fog felállítani és iíyenekKépv. iromány. 1910—1915. XXXIX. kötet