Képviselőházi irományok, 1910. XXXVIII. kötet • 973-989. sz.

Irományszámok - 1910-973. Törvényjavaslat az országgyülési képviselőválasztó-kerületek számának és székhelyének megállapitásáról

6?3. szard. áí -^ ÍSÍem szabad felednünk, hogy énnek az országrésznek fontosságát ma sem lehet kicsinyelni. Ha a Királyhágón túli országrész a parlamentben idáig birt politikai súlyát nagyobb mértékben elveszitené, attól lehetne tartani, hogy a törvényhozás majd egyéb tekintetben sem támogatja eléggé ezt az országrészt, nagy kárára kulturális és gazdasági viszonyainak, amelyek ma is igen kedvezőtlenek, s amelyeknek fejlesztése s elömozditása elsőrendű nemzeti érdekünk. A mai erőviszonyok rideg mérlegelése az erdélyi részszel szemben annál igazságtalanabb volna, mert a jövőben kétségtelenül emelkedni fog itt is a választók száma, most tehát hosszú időkre megrögzitenénk egy oly állapotot, amely hamarosan meghaladottá válhatik. Ezidöszerint ugyanis a népműveltség itt a legkisebb, az iskoláztatás terjedésével tehát, amelyre — s ezzel kapcsolatban a gazdasági viszonyok javitására is — a legnagyobb súlyt kell helyeznünk, e tekintetben itt fog javulni a helyzet legjobban, s ezzel együtt a választók arányszáma is növekedni fog. És még két szempontról nem szabad megfeledkeznünk. Az egyik az, hogy az 1848. évi törvényhozás Erdély nagyszámú kisebb városainak az országgyűlésen nagyon kedvező képviseletet biztosított. E kisvárosi külön kerületek jőrésze olyan, hogy különállásukat nem tarthatjuk fenn továbbra; nem szabad azonban a másik végletbe sem esnünk, s mikor egyebütt mindenhol különös tekintettel vagyunk a városi lakosságra, itt sem lehet egészen figyelmen kivül hagynunk azt a statusquot, amivel eddig az erdélyi országrész lakossága épen városai révén birt s nem lehet engednünk, hogy az erdélyi városok teljesen majorizáltassanak a vidék által. A másik pedig az, hogy Budapestnek az a hatalmas vonzóereje, amelyről az általános indokolásban volt szerencsém megemlékezni, a közelebbi környékből sok értékes erőt sziv ugyan föl, de úgyszólván ki is sugároz feléjük sokat, s Budapest közelségének e vidékek jóhatását is érzik. A távolabbi periféria azonban s különösen a Királyhágón túli országrész a Budapesttel valő erő forgalomban csak veszíthet: felszívó erejét megsínyli, de a nagy távolság miatt gazdasági vonzókörének gyors keringésébe nem kerülhet bele. Az erdélyi országrész gazdasági hátramaradottságának ez is egyik oka, s véleményem szerint ezt a kedvezőtlen helyzetet nem lehet súlyosbítanunk még a politikai jogok nagyobbmérvü csökkentésével is. A Királyhágón túl fekvő országrész kétségtelenül igen sokat fog veszíteni még igy is, mert eddigi 74 választókerülete a városi törvényhatőságokével együtt is 65-re olvad le; a leszállításban még tovább menni politikai hibának tartanám. Különben ismétlem, hogy ez az országrész főként a választők száma szempontjából szorul ily kedvezményes, kimélö elbánásra ; az egyes vármegyékre és választókerületekre eső népesség tekintetében már csak kevéssé marad el az országos átlagtól. Ezek után kiemelve még, hogy a két fötényezö (népesség és választók száma) arányában országos átlag szerint kerek számban 42.000 lakosra, illetőleg 4—4.500 választóra kellene egy kerületnek esnie, az egyes törvényhatóságok választókerületei tervezett számának közelebbi indokolását a következőkben terjesztem elő: I. Vármegyei törvényhatóságok. I. Abauj-Torna vármegye. Összes polgári népesség 1910. dec. 31-én . , Az összes polgári népesség megoszlása anyanyelv szerint: magyar. . . 123.099 = 78'0 % ruthén . . . 167 német . . . 3.329= 2-1 „ horvát ... 35 tót 29.499 = 18-7 „ szerb .... 2 román ... 30 = 00 „ egyéb .... 1.666 157.827. = 0-1 % = o-o „ = o-o, — l-l „