Képviselőházi irományok, 1910. XXXVIII. kötet • 973-989. sz.

Irományszámok - 1910-980. A közigazgatási bizottság jelentése a belügyminisernek az országgyülési képviselőváélasztó kerületek számának és székhelyének megállapitásáról szóló törvényjavaslata tárgyában

232 Ö80. szám. Különben is kérdéses, vajjon helyes-e a kerületek beosztását a mi önkormányzati testületeink kezébe lefektetni. Elfogadható talán ez a megoldás olyan országokban, a hol nagyobb országrészek, esetleg tartományok vannak önkormányzati joggal felruházva. De a mi önkormányzati testületeink igen kicsinyek. Ilyen kis testületek természet szerint alig alkalmasak arra, hogy megállapításaikban a kicsinyes helyi szempontok és érdekek- fölé emelkedjenek. Mihelyt a választókerületek követküldési jogát az egész ország érdekében teljesítendő kinevezési közfunkciónak tekintjük, arra kell tö rekedni, hogy a választási kérdés egész szabályozását mindenütt, a hol lehet, kiszabadítsuk az aprólékos helyi kérdések és érdekek útvesztőjéből. Nagyobb garanciát találhatunk a belügyministerben és a rendelkezésére álló statisztikai és egyéb hatóságokban, hogy tárgyilagos, országos érdekekből kiindulva fogják az egyes kerületek részletes beosztását keresztülvinni, mint azokban a törvényhatósági bizottságokban, amelyek a dolgok rendje szerint elsősorban helyi szempontokból fognak kiindulni. Nem mellékes ezen kivül az sem, hogy a kerületek beosztása az egész országon végig egységes alapelvek szerint történjék. Bármilyen körültekintően állapítsa is meg a törvény azokat a szempontokat, a melyek alapján a községek kerületekbe való tömörítése történni fog, mégis kérdés, vajjon a törvényhatóságok egymástól izolált működésében meg lesz-e az az egység, amely a választójog gyakorlásának az egész ország területén egyenlő alapokon való gyakorlását biztosítja. Ezekkel szemben azonban nem lehet elzárkózni az elől, hogy ha már a kormányra bízzuk a törvényhozás megalkotásába ily mélyen belevágó intézkedés megtételét, azt kautélákkal vegyük körül, nehogy a végrehajtó hatalomnak adott ez a jog visszaélésekre, vagy a végrehajtó hatalom túltengésére vezethessen. Ezt a kautélát megtaláljuk mindenekelőtt a javaslat azon intézkedésében, a mely a belügyministert arra kötelezi, hogy a kész kerületi beosztást a képviselőháznak bemutassa. így végeredményben azt mondhatjuk, hogy a kerületek beosztásának munkája a legkisebb — a törvényhozás elé nem tartozó — részleteiben sem siklott ki a képviselőház hatásköréből, mert a képviselőháznak joga van a belügyminister beosztását tudomásul nem ve mi és igy annak törvényerőre emelkedését megakadályozni. Azt mondhatnánk, hogy ez a megoldás még elvileg is legmegfelelőbbnek látszik. A beosztás fő elveit megállapítja a törvényhozás. Az elébe nem tartozó részletek sem siklanak azért ki a kezéből, mert ezeket a képviselőház felügyelete és ellenőrzése mellett szabályozza a végrehajtó hatalom. Megköti a belügyminister kezét az a körülmény is, hogy a javaslatban a választókeililetek szókhelye meg van állapítva. Igaz, hogy decentralizált választási rendszer mellett a szókhely kérdése nem olyan fontos, mint centralizált választásnál, mégis az indokolásban kifejtett azon alapelv mellett, hogy egyes kerületek területi összefüggése szabálynak tekintessék, a választási szókhelyek megállapítása már bizonyos fokig prejudikál a részletes beosztásnak. Különben is a javaslat ós annak indokolása oly becsületesen, tárgyilagos alapokon készült, hogy jogunk van biztosra venni, miszerint azok a tényezők, a kik ennek a javaslatnak az elkészítésénél közreműködtek, hasonló becsületes tárgyilagossággal fogják ellátni a rájuk ruházott részletes feladatokat is. A javaslat indokolásában fel vannak sorolva azok az alapelvek, a melyek alapján az egyes kerületek kikerekitése történni fog, a politikai morál következtében kétségtelen, hogy ezek az elvek figyelembe is fognak vétetni, kormányzati visszaélésektől tehát nem tarthatunk.