Képviselőházi irományok, 1910. XXXVIII. kötet • 973-989. sz.

Irományszámok - 1910-973. Törvényjavaslat az országgyülési képviselőválasztó-kerületek számának és székhelyének megállapitásáról

9t3. szám. Í1 Melléklet a 973. számú irományhoz. Indokolás „az országgyűlési képviselőválasztó-kerületek számának és székhelyének megállapításáról" szóló törvényjavaslathoz. Általános indokolás. Az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1913: XIV. törvénycikk 21. §-a szerint „a választókerületek és székhelyük megállapításáról külön törvény rendelkezik".'A törvény több más szakasza is utal a választókerületekről alkotandó külön törvényre, a 154. §. pedig kiemeli a junktimot e két törvény között, — amennyiben lényegileg akként rendelkezik, hogy a képviselők választásáról szóló törvény életbelépése a választókerületekről szóló törvény kihirdetése napján kezdődik. A választójogi reform betetőzéséül s az emiitett törvényes rendelkezéseknek megfelelően van szerencsém ezennel a választókerületek számának és székhelyének megállapításáról szóló törvényjavaslatot tisztelettel előterjeszteni. A választókerületek megalakításának irányelvei tekintetében kezdettől fogva épugy szélsőséges elméleti álláspontok nehezítik meg a tárgyilagos Ítéletet, mint a választói jogosultsággal kapcsolatos kérdéseknél általában. Sőt a kerületek beosztása és a jogkiterjesztés mértéke tekintetében elfoglalt álláspontok közt sajátságos junktim alakult ki, ugy a korábbi elméleti vitákban, mint később is, amikor az ellentétes irányzatok már a pártpolitikai ellentétek kereteiben helyezkedtek el. Akik a jogkiterjesztés kérdésében szélső követeléseket hangoztattak — nem szólva itt a szociáldemokratákról és a nemzetiségi programmot képviselő politikusokról — a szélsőség nem tagadható veszedelmeinek ellenszeréül az önkényes és kíméletlen kerületi beosztást ajánlgatták. Szerintük ez adta volna meg mindazokat a biztosítékokat, amelyeket mások — a nemzeti állam és az egészséges szociális fejlődés szempontjából -— a jogkiterjesztés fokozatos megvalósításában kerestek, A kétféle szélsőség ilyen összeházasítása, amelyre fentebb rámutattam, természetesen nem lehet alapja a magyar parlamentarizmus fejlődésére olyan döntő jelentőségű kérdés megoldásának, amilyen a választókerületek beosztása. De nem jöhetnek itt számításba olyan elméleti tervek sem, amelyeknek egyetlen irányító eszméje az egyes kerületek közt a matematikai arányosság szempontjának merev érvényesítése. A nemzetgazdasági és szociális alakulások, a kulturális haladás, a történeti fejlődés s ennek tanulságai azojk a főszempontok, amelyek itt irányt szabnak. Figyelemmel kell lennünk az egyes területek jelenlegi számbeli, kulturális és gazdasági erőviszonyai mellett a jövő fejlődés előrelátható alakulására is, és nem szabad figyelmen kivül hagynunk azt a szempontot sem, hogy olyanok közt, akik a politikai jogokat hosszabb időn át együtt gyakorolták, bizonyos homogenitás fejlődik ki. TermészeKépv. iromány. 1910—1915, XXXVHI, kötet. 3