Képviselőházi irományok, 1910. XXXVIII. kötet • 973-989. sz.

Irományszámok - 1910-978. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése a váltójog egységesítésére vonatkozó 964. és 965. számú két törvényjavaslat tárgyában

978. szám. 149 A 82. §. 1. bekezdésének eredeti szövegében ugyanis a „váltójogi hatály" kitétel nem fejezte ki elég világosan azt a szándékot, amelynek értelmében a kézjegy csak akkor egyenlő a rendes váltóaláírással, ha ahhoz még külön, szabályszerű hitelesítés is járul. Ennek a .gondolatnak kíván megfelelni — összhangban az Egyezmény 3. cikkével — az új szöveg, amelyből az is nyilvánvaló, hogy a hitelesítésre vonatkozólag a 2. bekezdésben foglalt szabályok megtartása érvényességi kellék. A 84. §-hoz : A bizottság ezt a §-t a következő alakban fogadta el: „A meghatalmazás, amelyet írni nem tudó egyén váltónyilatkozat tételére ad, csak abban az esetben érvényes, ha okiratba foglalták." A 84. §. eredeti szövege ehhez a meghatalmazáshoz az okiratba foglaláson felül még azt is megkövetelte, hogy egyrészről az okiratban a konkrét váltónyilatkozat tartalmát megjelöljék és másrészről az okiraton a meghatalmazó kézjegyét bírói vagy közjegyzői hitelesítéssel lássák el. Ez a szabályozás megnehezítené azt, hogy írni nem tudók váltókötelezettséget vállalhassanak és a hitelesítés költségeivel terhelné épen azt a szegényebb népréteget, amelynek kis összegű kölcsönökre van szüksége. A 84. §-nak a 82. §-tól eltérő szabályozása a nemzetközi Egyezmény szempontjából nem eshetik kifogás alá, mert a nemzetközi Egyezmény 3. cikke csakis magára a váltóra írt kézjegyre nézve követeli meg a közhitelű tanúsítványt, míg az a kérdés, hogy az írni nem tudó meghatalmazásának formai kellékei minők legyenek, magánjogi kérdés, amelynek megoldása a szerződő Államok törvényhozására tartozik. önként értetődik, hogy a 84. §. a meghatalmazás érvényességi kellékének megállapítására szorítkozik. A meghatalmazó okirat bizonyító ereje tekintetében a polgári perrendtartás rendelkezései lesznek irányadók. A 88. §-hoz : A bizottság az 5. bekezdést 2. bekezdésként helyezte el, minthogy az abban foglalt rendelkezés természeténél fogva, inkább az 1. bekezdéshez csatlakozik. A 100. §-hoz: A bizottság azzal a kérdéssel is foglakozott, vájjon a váltó megsemmisítésére vonatkozó rendelkezések alkalmazhatók-e abban az esetben is, ha a váltónak valamely alkotórésze hiányzik. A bizottság nemleges eredményre jutott, mert a váltóról szóló javaslat csakis a minden szükséges alkotórészt feltüntető (2. §.) váltóokmánynyal foglalkozik és mert különben is az ilyen okiratok majdnem kivétel nélkül ép a kelet és lejárat megjelölését szokták nélkülözni, ez adatok hiányában pedig meg sem lehetne állapítani azt a kezdőpontot, amelytől a 45 napos határidő számítandó. A 102. §-hoz: A bizottság a 102. §-t változatlanul fogadta el, magától értetődőnek tekintvén, hogy az e §. 2. bekezdésében foglalt rendelkezés dacára, a jogos váltóbirtokos abban az esetben, ha a megsemmisítést jogtalanul eszközölték ki, az erről tudomással bíró váltóadóssal szemben nem veszti el a váltóból eredő jogait, mert ebben az esetben a megsemmisítés jogellenes voltát épúgy felhozhatja ellenvetésül, mint