Képviselőházi irományok, 1910. XXXVII. kötet • 968-972. sz.
Irományszámok - 1910-968. Törvényjavaslat a Magyar Királyi Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársasággal kötendő szerződés beczikkelyezéséről
28 968. szám. Az Adria társaság hajózási szolgálatának meghatározásánál végül kívánatosnak mutatkozott a fiume—new-yorki összeköttetéseknek biztositása is. Az angol Cunard társaság által fenntartott magyar—amerikai vonalnak létalapját ugyanis a hazai kivándorlási forgalom képezi és abban az ecetben, ha. a kivándorlási forgalom megszűnik, avagy ha a nevezett társaságnak a kivándorlók szállítására elnyert jogosítványa meg nem újíttatnék, a szóban levő vonal beszüntetésével Fiume az áruforgalom tekintetében sem támaszkodhatnék New-Yorkkal való hajózási összeköttetésekre és azon áruforgalom, mely a Cunard kivándorlási járatainak segélyével Fiume és New-York között kifejlődött, védtelenül maradna. Ezen kérdés egyelőre nem aktuális ugyan, de számításba veendő, hogy az uj járatberendezések egyes kérdései a társasági szolgálat általános újjászervezésekor sokkal egyszerűbben és különösen kincstári szempontból sokkai előnyösebben oldhatók meg, mint olyankor, ha ezek a kérdések utólag és külön-külön tárgyaltatnak; ennélfogva az uj szerződés keretébe vettem fel azt is, hogy a társaság ugyanoly mérvű államsegélyért, mint amely az 1901. évi VII. törvényczikkbe iktatott Adriaszerződés 31. §-a szerint a kérdéses járatok esetleges berendezésére már tizenkét évvel ezelőtt vétetett számításba, köteles lesz kívánatra Fiume és New-York között havi járatokat lehetőleg egy féléven belül és legkésőbben az e célra építendő uj hajók elkészültével berendezni. Azon jelentőségnél fogva, mely Fiumét a parthajőzás terén megilleti, kiváló figyelem volt fordítandó parti járataink fejlesztésére. A geográfiai helyzet mutatja, hogy Fiume • az adriai parthajőzás szempontjából a legkedvezőbb pozícióval bír, amennyiben a középeurópai összeköttetések közvetítésénél a keleti partvidékhez nemcsak legközelebb fekszik, hanem a keleti partok mentén végigvonuló szigetek között sokkal védettebb és alkalmasabb hajózási összeköttetéseknek nyújt utat, mint aminők a többi kikötőkből rendelkezésre állanak. Fiúménak a parthajózási forgalomban fennforgó ezen kiváló jelentősége kifejezést nyer az eddig elért forgalmi eredményekben is. Az 1891. évben, amikor parthajózásunk önálló ellátására a Magyar-Horvát Tengeri Gőzhajózási Részvénytársaság alapíttatott, Fiúménak kivitele az összes parthajózási viszonylatatokban 530.142 métermázsa különféle árut, 457 köbméter fát és 16.543 darab üres hordót tett ki. Az azóta lefolyt húsz év alatt járatberendezéseink segélyével a fiumei parthajózási forgalom rendszeresen emelkedett és az 1912. évben kivitelünk a darab szerint számított áruktól eltekintve 2,255.074 métermázsát ért el. Majdnem hasonló arányú emelkedést mutat a parthajőzási viszonylatokban a fiumei behozatal is, amely 1891-ben összesen 274.462 métermázsa különféle áruból és 3.668 darab üres hordóból állott és amely 1912-ben 956.165 métermázsát tett ki. Még jelentékenyebb az emelkedés a parthajózási viszonylatok utasforgalmánál, mely tekintetben Fiume a viszonyok kedvező közrehatása folytán számottevő gócponttá alakult ki. Az 1891. évben a Fiumét érintő összes parthajózási vonalak személyforgalma (hogy ebből mennyi esett a fiumei és mennyi az egyes vonalakon érintett többi kikötők közötti forgalomra, ez részletes kimutatás tárgyát még nem képezte) mindössze 53.811 utast számlált, mig 1912-ben egyedül a Magyar-Horvát társaság csupán Fiúméból és Fiúméba 1,057.876 utast szállított, nem számítva ide a más tekintet alá eső fiume-abbáziai hajójáratok személyforgalmát, amely 1912-ben 586.125 utasból állott. Ezenfelül,a Magyar-Horvát társaság vonalain a közbeeső kikötők között az 1912. évben még 343.605 utas szállíttatott. A kor haladtával egyre növekvő forgalmi igényekhez képest a parthajőzás terén elért kiváló fejlődésünk további érvényesülését szintén csak ugy biztosithatjuk, ha ezen igényekkel számolva és azokkal lépést tartva szolgálatunkat megfelelően javítjuk
