Képviselőházi irományok, 1910. XXXVI. kötet • 958-967. sz.

Irományszámok - 1910-965. Törvényjavaslat a váltóról

965. szám. 195 83. §. A vak egyént jogunk (1886: VII. t.-c. 24. §-a) még abban az esetben is külön védelemben részesíti, ha írni tud. Viszont figyelembe kell venni, hogy magából a váltóból nem állapítható meg az a körülmény, hogy a rajta levő aláírás vaktól származik-e vagy sem. így tehát a váltóforgalom érdekeinek méltányolásával a vaknak egyszerű aláírását nem lehet az első tekintetre szembeszökő kézjeggyel azonosítani. A javaslat ennélfogva egyrészt az írni tudó vak védelmének szempontjából, másrészt azért, hogy a vaktól származó, de egyéb aláírásoktól külsőleg meg nem különböztethető aláírásnak a váltóval ós a többi aláírókkal szemben váltójogi hatályt biztosítson, a 83. §-ban külön rendezi ezt a kérdést. A 83. §. értelmében a vak aláírással tett váltónyilatkozata csak akkor érvényes, ha aláírása a váltón a 82. §. 2. bekezdésének megfelelő bírói vagy közjegyzői hitelesítéssel van ellátva. Az a körülmény azonban, hogy a hitelesítés hiányzik vagy hamis, nem foszthatja meg a vak aláírását a »formai aláírás* jellegétől ópúgy, amint a kiskorúnak aláírása (7. §.) avagy a hamisított aláírás (68. §.) is magára a váltóra és a rajta levő érvényes aláírásokra kiható vonatkozásaiban formailag * aláírásnak« minősítendők. A javaslat tehát nem helyezkedhetett — a jóhiszemű váltóforgalom érdekeit tartva szem előtt — a vak személynek hitelesítéssel el nem látott aláírását illetően ugyanarra az álláspontra, mint amelyet a hitelesítéssel egyáltalában el nem látott kézjeggyel szemben elfoglalt. Az, hogy a vak aláírásánál a hitelesítés hiányzik vagy hamis, csakis a vakkal szemben zárja ki a váltójogi kötelezettségnek és a váltó átruházásának bekövetkezését. Ellenben nem érinti a többi érvényes aláírással vállalt váltókötelezettséget. Nem teszi tehát magát a váltót semmissé, ha a vak aláírása kibocsátói aláírás ós a vak hitelesítéssel el nem látott aláírása a váltóbirtokos alaki legitimációjánál épúgy figyelembe jön, mint bármely más aláírás. Ezt juttatja kifejezésre a 2. bekezdés. 84. §. A 82. §-nál jeleztem, hogy megszorító feltételekhez kell kötni azt a meghatalmazást is, amelyet írni nem tudó személy váltónyilatkozat tételére ad. Ezeket a feltételeket állapítja meg a 84. §., amidőn a szóbanforgó meghatalmazás érvényességéhez írásbeli alakot ós a meghatalmazást tartalmazó okiraton a kézjegynek bírói vagy közjegyzői hitelesítését követeli meg. A javaslat ezenkívül arról is gondoskodik, hogy az írni nem tudó személy a váltónyilatkozat tételére adott meghatalmazás alkalmával ugyanabban a védelemben részesüljön, mint amely azt a személyt oltalmazza, aki maga tesz kézjeggyel váltónyilatkozatot. A 84. §. rendelkezése folytán tehát nem lesz elég, ha az írni nem tudó, habár írásban és hitelesítéssel ellátva, általánosságban felhatalmaz valakit, hogy nevében bármiféle váltónyilatkozatot tehessen, hanem szükséges lesz a meghatalmazásban a váltónyilatkozat tartalmának a megjelölése is. 85. §. Ez a rendelkezés átveszi az 1886: VII. t.-c. 23. §-ának rendelkezését azért, hogy ez a váltókötelezettség vállalásával szorosan összefüggő kérdés %-.*