Képviselőházi irományok, 1910. XXXVI. kötet • 958-967. sz.

Irományszámok - 1910-965. Törvényjavaslat a váltóról

192 965. szám. HARMADIK CÍM. Az első és a második címet kiegészítő rendelkezések. I. FEJEZET. A váltóképességröl. A váltónyilatkozatok kiállításának különleges módjairól. 81. §. Az Egységes Szabályzat 74. cikke szerint valamely személynek azt a képességét, hogy váltó útján kötelezettséget vállalhasson, saját hazájának törvénye határozza meg. Ebből a rendelkezésből még nem következik, hogy minden szerződő állam az Egységes Szabályzat alapján alkotandó hazai törvényében a szenvedő váltóképességről (jog- és cselekvőképességről) külön rendelkezni tartoznék. Ilyen rendelkezésnek szüksége csak abban az esetben forog fenn, ha az illető állam a váltóképesség tekintetében eltérni kívánna azoktól az általános jogszabályoktól, amelyek területén akár a jog-, akár a cselekvőképességre nézve^ fennállanak. Ami a jogképességet illeti, nem szükséges, hogy hazai új váltótörvényünk a szenvedő váltójogképességről rendelkezzék; mert hazai jogunk az általános jogképességtől eltérő külön váltóképességet nem ismer. Miután, amint a Vt. 1. §-ából kitűnik, törvényhozásunk már az 1876 : XXVII.-t.-c. hozatala alkalmával a váltójogképességet az általános jogképességgel azonosítani kívánta, nem lehetne most — közel négy évtized múlva — javasolni azt, hogy a váltójogképességet a lakosság egyes osztályaira vagy bizonyos foglalkozási ágakra szorítsuk. Ellenben szükséges, hogy a hazai törvény foglalkozzék a váltócselekvőképességgel ; mert ugyanazok az okok, amelyek törvényhozásunkat annak idején arra indították, hogy a 24. életévet el nem ért férjes nőktől, valamint a kiskorúaktól a váltócselekvőképességet megtagadja, ez idő szerint is fennforognak. A javaslat 81. §-a eddigi Vt-ünk 1. §-ának szövegétől első sorban annak kidomborítása végett tér el, hogy a javasolt rendelkezés csakis a, cselekvőképességről intézkedik. Az első bekezdésben a »szenvedő váltóképesség* elnevezés helyett, amely magában véve külön magyarázatra és fogalommeghatározásra szorul, megfelelőbb e fogalom tartalmának mindenki által érthető kifejezése. A javaslat ezenkívül a cselekvőképesség megjelölésére a »szerződőképesség« kifejezést használja, mint amelyet a polgári törvénykönyv javaslata is elfogadott. Vt-ünk 1. §-ának 2. bekezdése most már elavult ós felesleges, mert az 1877 : XX. t.-c. 4—7. S-ai szerint a közvetlenül vagy közvetve nagykorúsított személyeknek teljes cselekvőképességük ós így váltóképességülc is van; az idézett törvény 5. §-át átvevő- 1884 : XVII. t.-c. (ipartörvóny) 2. §-a pedig a magyar szent korona országainak egész területére megállapítja, hogy a nem nagykorú egyén, aki jogosan önálló ipart űz, ezáltal nagykorúvá válik. A 81. §. 2. bekezdése nem hivatkozik a társországokban nem hatályos 1874 : XXIII. t.-cikkre, hanem úgy rendelkezik, hogy aki házasságkötéssel vált nagykorúvá, 24-ik életévének betöltése előtt csak abban az esetben vállalhat váltókötelezettséget, ha önálló ipart űz. A 81. §. 2. bekezdése