Képviselőházi irományok, 1910. XXXVI. kötet • 958-967. sz.

Irományszámok - 1910-965. Törvényjavaslat a váltóról

965. szám. 185 mondhatni — a csekktörvény 9. §-a után indulva — hogy a bemutatás csak olyan leszámolóhelynél teljesíthető, amelynek tagja vagy amelynél képviselve van az a személy, akinél a váltó különben bemutatandó volna. 38. és 39. §. Megfelelnek az Egységes Szabályzat 38. és 39. cikkeinek. 40. §. A 40. §. 1. és 2. bekezdése megfelel az Egységes Szabályzat 40„ cikkének. A 3. bekezdés felvételének oka a következő: Az Egységes Szabályzat 40. cikke kifejezést adott annak, hogy idegen pénznemnek belföldi pénznemre való átszámítása csakis a forgalomban természetszerűen keletkező értékelés: az árfolyam szerint történhetik. De tudomásul vette az államértekezlet azt is, hogy ez a rendelkezés nem gátolja a szerződő államokat abban, hogy a 40. cikkben említett, az idegen pénz értékét meghatározó szokás mikénti megállapításának módját törvény útján szabályozzák. Ilyen szabályozás kételyek kizárása végett nem is mellőzhető, amint hogy váltótörvényünk 37. §-a is tartalmaz a budapesti értéktőzsdén jegyzett árfolyamra (a »szokás«-ra) utaló rendelkezést. A Szabályzat 40. cikkének ezt a kiegészítését célozza a 40. §. 3. bekezdése. Felmerült az az óhaj, hogy abban az esetben, ha azt az idegen pénznemet, amelyről a váltó szól, egyáltalában nem jegyeznék a budapesti árúés értéktőzsdén, a budapesti árú- ós értéktőzsde állapítsa meg az átszámítás alapjául szolgáló értéket. Ily rendelkezés azonban — legalább ebben az alakban — beleütköznék az Egységes Szabályzat 40. cikkének ama rendelkezésébe, hogy »a fizetés helyén fennálló szokások határozzák meg az idegen pénz értókét«. A területi törvényhozás csakis deklarálhatja, elismerheti a területén dívó szokást, de maga az ilyen szokással ellentétben levő szabályt nem alkothat. A 40. §. utolsó bekezdésének csakis az a célja, hogy a budapesti árú- és értéktőzsdén jegyzett, megtekintésre szóló váltók és az ott jegyzett idegen pénznemek tekintetében nálunk tényleg dívó szokást deklarálja. Azoknál a váltóknál, amelyek más pénznemre szólnak, más a szokás; ezeknél — nemcsak nálunk, de általában — az úgynevezett közvetett átszámítás dívik; például ha a papír japán yen-ről, vagy argentiuiai peso-ról szól, akkor értókét első sorban átszámítják a párisi vagy amszterdami tőzsdén jegyzett ily váltók és pénznemek árfolyama szerint frankokra, illetve hollandi forintokra ós ezeket a pénznemeket számítják azután át koronákra. Ha tehát törvényhozásunk e kérdésre is kiterjeszkedni óhajtana, akkor csakis ezt a. szokást tehetné deklarációja tárgyává. Ennek a szokásnak törvény alakjában való megrögzítése azonban nehézséggel jár, különös figyelemmel arra, hogy időközönként ós pénznemenként majd az egyik, majd a másik értéktőzsdének jegyzését veszik a számítás alapjául; azért tehát egy ilyen, a dolog természete szerint nálunk nem gyakran előforduló, eshetőség kedvéért a törvényt nehézkes rendelkezésekkel terhelni annál kevésbbó célszerű, mert a gyakorlatban ennek az inkább a nagy bankok körében felmerülő kérdésnek elintézése nem okoz nehézséget. Képy. iromány., 1910—1915. XXXVI. kötet. 24