Képviselőházi irományok, 1910. XXXVI. kötet • 958-967. sz.

Irományszámok - 1910-964. Törvényjavaslat az idegen és a saját váltóra vonatkozó jog egységesítése tárgyában az 1912. évi július hó 23. napján Hágában kelt nemzetközi egyezmény és a hozzátartozó egységes szabályzat becikkelyezéséről

140 964. szám. II. Váltómásolatok. 66. és 67. cikk. A 66. és 67. cikk általában azonos a Vt. 74—76. §-aival. Említésre méltó, hogy a 66. cikk 3. bekezdése — eltérőleg a Vt.-től, amely erről hallgat — elfogadva a magyar ellentervezet 70—71. cikkeiben foglalt javaslatot, kifejezetten kimondja, hogy a másolatra kezességi nyilatkozat is vezethető. X. FEJEZET. A hamis és a hamisított váltók. 68. és 69. cikk. A 68. cikknek az a kijelentése, hogy valamely aláírás meghamisítása nem érinti a többi aláírás érvényességét, megfelel a Vt. 81. §-ában foglalt rendelkezésnek. A 69. cikk — szemben a német joggyakorlattal — a Vt. 82. §-ának 1. bekezdésében foglalt szabályt fogadta el. A Vt. 82. §-ának 2. bekezdésében foglalt vélelmet — a magyar kiküldöttek erre vonatkozó indokolt javaslata dacára — az Egységes Szabályzat nem mondotta ki; mert az államértekezlet nézete • szerint ez mint bizonyítási kérdés az egyes államok törvényhozásai által döntendő el. A váltóról szóló törvényjavaslat ennek folytán ezt a vélelmet mint önálló hazai rendelkezést vette fel a 69. cikkhez. XI. FEJEZET. Az elévülésről. 70. és 71. cikk. Az elfogadó elleni kereset elévülésének ideje az Egységes Szabályzat szerint is (70. cikk 1. bek.) három év (v. ö. a Vt. 84. §-ával). A Vt. 85—86. §-ai szerint a visszkereseti kötelezettek ellen fennálló követelések három, hat és tizennyolc hónap alatt évülnek el aszerint, amint a visszkeresetet Európából, Ázsiának és Afrikának a közép- és Fekete-tenger melletti partvidékeiről avagy más Európán kívüli helyről indítják. Az Egységes Szabályzat ezeket a területi alapon keresztül vitt különböző határidőket,— mint a nemzetközi szabályozással össze nem egyeztethetőket — mellőzte és ezek helyett a visszkereső váltóbirtokos követelésének elévülési idejét egy évben, a forgatók követelésének elévülési idejét pedig egységesen hat hónapban állapította meg. A váltóbirtokos követeléseinek elévülési idejét az Egységes Szabályzat, szemben az 1910. évi előzetes tervezettel, hat hónapról egy évre emelte fel, különösen a francia kiküldöttek óhaját véve figyelembe, akik a hat hónapot rövidnek találták. A 3. bekezdés a forgatók visszkereseti követeléseinek elévülési kezdő időpontját abban a napban állapítja meg, amikor a forgató a váltót kifizette vagy amikor ő maga az ellene beadott keresetet kézhez vette. Ez a rendelkezés megfelel a Vt. 86. §-ának. Hogy mi értendő a váltókövetelés érvényesítésére irányuló » kereset <? alatt, azt az egyes államok