Képviselőházi irományok, 1910. XXXVI. kötet • 958-967. sz.

Irományszámok - 1910-964. Törvényjavaslat az idegen és a saját váltóra vonatkozó jog egységesítése tárgyában az 1912. évi július hó 23. napján Hágában kelt nemzetközi egyezmény és a hozzátartozó egységes szabályzat becikkelyezéséről

964. szám. 115 az óvást a váltóbirtokos beleegyezésével az intézvónyezett által a váltón aláírt ós nyilvános lajstromba bevezetett magánnyilatkozat pótolhatja. Fontos újítás a Vt.-el szemben, hogy az Egységes Szabályzat az erőhatalom (vis major) kérdését, amelynek a Vt. épúgy, mint a német váltórendszabály nem tulajdonított a váltójogban hatályt, szabályozza, még pedig olykép, hogy abban az esetben, ha az erőhatalom harminc napnál rövidebb ideig tart, a váltó bemutatásának és az óvás felvételének határideje meghosszabbíttatik ugyan, de utólag a bemutatás és az óvásfelvétel szükséges ; ha azonban az elháríthatlan akadály harminc napnál hosszabb ideig tart, a visszkereset bemutatás és ó"vás nélkül is gyakorolható (53. cikk, amelynek tartalmát az 1912 : LXIV. t.-c. időközben nálunk már törvény erejére emelte). A nóvbecsülés intézményét az Egységes Szabályzat egyszerűsíti és kimondja, hogy a váltóbirtokos névbecsülő elfogadást senkitől sem köteles elfogadni még akkor sem, ha azt a váltón szükségbeli utalványozottként megjelölt személy ajánlja (55. cikk, eltérés a Vt. 56. és 57. §-aitól). A váltómásodlatok kiállítására vonatkozó kötelezettség, amely a magyar váltótörvény' szerint minden esetben fennáll, úgy hogy az ellenkező ki sem köthető (27., 70. §.), az Egységes Szabályzat szerint kizárható a váltón annak felemlítésével, hogy a váltó egyetlen példányban van kiállítva (63. cikk). Eltérőleg van szabályozva az elévülés is abban a tekintetben, hogy a váltóbirtokosnak váltókeresete a forgatók ós a kibocsátó ellen az óvás felvételétől számított egy év alatt, a forgatónak a többi forgatóval és a kibocsátóval szemben indítható visszkeresete pedig a váltó visszaváltásától vagy a forgató ellen indított kereset kézhezvételétől számított hat hó alatt évül el (70. cikk, eltérés a Vt. 85. és 86. §-aitól). V. A váltójogi Egységes Szabályzatról különösen. A Vt. három része közül (váltóképesség, idegen váltó, saját váltó) az Egységes Szabályzat kihagyta az első részt, minthogy a váltóképesség szabályozása a 74. cikk értelmében az egyes szerződő államok külön törvényhozásának tárgya. Az első cím, amely az idegen váltóról szól, tizenhárom fejezetre oszlik és pedig: az idegen váltó kiállításáról és alakjáról (1—9. cikkek), a forgatmányról (10 — 19. cikkek), az elfogadásról (20—28. cikkek), a váltókezességről (29—31. cikkek), a lejáratról (32—36. cikkek), a fizetésről (37—41. cikkek), a visszkeresetről elfogadás és fizetés hiánya miatt (42—53. cikkek), a közbenjárásról (54—62. cikkek), a váltómásodlatokról ós a váltómásolatokról (63—67. cikkek), a hamis és a hamisított váltókról (68. és 69. cikk), az elévülésről (70. és 71. cikk) szóló, az általános rendelkezéseket tartalmazó (72. ós 73. cikk) és végre a törvények összeütközését (74—76. cikkek) szabályozó fejezetekre. Ez a rendszer általánosságban követi a Vt. beosztását. Kiemelendő, hogy az elfogadás hiánya miatti visszkereset szabályozása egyesítve van a fizetés hiánya miatti visszkereset szabályozásával, minthogy az Egységes Szabályzat értelmében a visszkeresetnek mind a két faja csak fizetésre irányulhat. A második cím, amely a saját váltóról szól, a 77—80. cikkekben a saját 15*