Képviselőházi irományok, 1910. XXXVI. kötet • 958-967. sz.
Irományszámok - 1910-964. Törvényjavaslat az idegen és a saját váltóra vonatkozó jog egységesítése tárgyában az 1912. évi július hó 23. napján Hágában kelt nemzetközi egyezmény és a hozzátartozó egységes szabályzat becikkelyezéséről
964. szám. 111 •a saját váltóra is; és csakis oly eltéréseket venne fel, aminőket az Egységes Szabályzat 77—80. és az Egyezmény 21. cikkeikben megengednek. 23. cikk. Az Egységes Szabályzatban megállapított sorrend betartásának kötelezettségét szükséges volt megállapítani egyrészről az értekezleti munka belső •összefüggésének megóvása végett, másrészről, mert kívánatos elkerülni azt, hogy a rendelkezések sorrendjének megváltoztatása esetleg a jogi megítélésben is változásokat vonjon maga után. Ezenfelül a 23. cikk rendelkezése gyakorlati szempontokat is tart szem előtt, amidőn megkönnyíti a különböző országok törvényeiben az egybevágó rendelkezések feltalálását. A 23. cikk rendelkezése csakis a sorrendre, de nem egyúttal az egyes cikkek számozására is vonatkozik és így nem akadályozza meg azt, hogy azok a szerződő államok, amelyek az Egységes Szabályzatot önálló törvénybe •akarják olvasztani, a cikkek számozását megváltoztathassák. Mindazonáltal a hágai államórtekezlet nemzetközi jogi bizottsága az Egyezmény tervezetéről tett jelentésében kívánatosnak jelezte, hogy az egyes államok lehetőleg az Egységes Szabályzat számozását is megtartsák a hazai törvényben. A váltóról szóló törvényjavaslat fenntartotta ennélfogva az Egységes Szabályzat számozását és a vonatkozó §-okhoz csatolja a közbevetett hazai rendelkezéseket. 24. cikk. Avégből, hogy az egyes szerződő államok áttekintést nyerhessenek a többi államok hazai és nemzetközi váltójogi szabályairól, a 24. cikk elrendeli, hogy minden egyes szerződő állam köteles az Egyezmény alapján kibocsátott rendelkezéseit a németalföldi kormánynak megküldeni, amely azokat a többi állammal közli. Hasonló szabály áll azokra a kifejezésekre, amelyek az egyes államok területén az »idegen váltó« és a »saját váltó« (lettre de change, biliét á ordre) elnevezésnek megfelelnek. A nemzetközi kereskedelemben ugyanis igen nagy fontosságú az, hogy a kereskedők ismerjék azokat az elnevezéseket, amelyeket külföldi államok a váltónak adnak. Az elnevezés gyakorlati fontosságát tartja szem előtt az Egyezmény, amidőn kötelességévé teszi az egy és ugyanazt a nyelvet használó államoknak (például Franciaország és Belgium stb.), hogy egymás közt lehetőleg az azonos elnevezésben egyezzenek meg. A jelen becikkelyező törvényjavaslat 4. §-a ennek megfelelően felhatalmazza a minisztériumot annak megállapítására, hogy a magyar szent korona országaiban a különböző nyelveken minő kifejezések felelnek meg az idegen- ós a saját váltó elnevezéseknek. Az Egyezmény 24. cikkének 4. bekezdése külön rendelkezést állít fel azokra az államokra nézve, amelyeknek nemzetközi magánjoga szerint nem az állampolgárság, hanem más körülmény (például lakóhely) irányadó a váltókópesség megállapításánál. Ezek az államok kötelesek a németalföldi kormányt a náluk éivényben lévő szabályokról értesíteni.
