Képviselőházi irományok, 1910. XXXV. kötet • 904-957. sz.

Irományszámok - 1910-922. A képviselőház közigazgatási bizottságának jelentése a községi és körjegyzők, valamint a segédjegyzők illetményeinek szabályozásáról szóló törvényjavaslat tárgyában

922. szám. 223 a korpótlékkal emelkedő fizetés maximális összege pedig — az egyesület kívánsága szerint — a jegyzőknél mindössze 200 koronával lenne magasabb, mig a segédjegyzőknél teljesen azonos. A törvényjavaslat tehát elment addig a határig, a meddig ósak a pénzügyi helyzet azt megengedte, s a mint látszik, az országos jegyzői értekezlet is méltányolta a kormány intenczióit, mert megnyugvással és hálás érzelmének kifejezésével vette tudomásul e törvényjavaslat beterjesztését. A törvényjavaslat a jegyzők alapilletményének legkisebb összegét 2.000, a segédjegyzők alapilletményének minimumát pedig 1.400 koronában állapítja meg. Ezenkivül tetemesen felemeli a javaslat a jegyzők korpótlókát is, a melyet öt évenként járó 200 koronában állapit meg, kimondván egyúttal, hogy az végösszegében 1.200 koronára emelkedne tik; a se gódjegyzők számára pedig szintén korpótlékot rendszeresit, a mely öt évenként járó 100 korona lenne s végösszegében 600 koronáig emelkedhetnék. Ha ez a fizetés nem is valami túlmagas, mindenesetre egyelőre megnyugvást kelthet, de ha tekintetbe vesszük azt, hogy a jegyzőknek ezentúl is joguk lesz magánmunkálatokat teljesiteni és a községektől külön a korpótlékba be nem számitható működési pótlékot is kaphatnak, ez által anyagi tekintetben jóval túlszárnyalják az azonos területen működő köztisztviselőket. Helyes a javaslatnak az a rendelkezése is, hogy mig jelenleg a korpótlékra való igénynél a helyettesi minőségben eltöltött szolgálat csak akkor vehető tekintetbe, ha azt közvetlenül megelőzőleg és közvetlenül utána is az illető jegyző végleges minőségben szolgált, addig a törvényjavaslat a korpótlékra való igény szempontjából a helyettesi szolgálatot a végleges minőségben eltöltött szolgálattal teljesen egyenlőnek tekinti. Ezzel megszűnik az az anomália, hogy betegség, fegyelmi stb. esetén néha évekig helyettesítő és egyébként hivatali jelleggel felruházott jegyző, ha közvetlenül megelőzőleg végleges minőségben még nem is szolgált, korpótlék élvezetében ne részesüljön. A bizottság szívesen látta volna, ha a jegyzők családi pótlékban is részesültek volna, de illetékes helyről nyert ama felvilágosítást, hogy ennek ez idő szerint nagy pénzügyi nehézségek állják útját, kénytelen volt tudomásul venni Ugyancsak megnyugvással, sőt elismeréssel fogadta azt a további fölvilágosítást is, mely szerint szó volt eleinte, hogy a 200 koronás korpótlók 100 koronára szállittassék le s az igy fenmaradó összeg fordittassék a családi pótlékra, de ettől — bár ez az államkincstárra megtakarítást jelentett volna — eltekintettek, mert egyrészről a jegyző jól felfogott érdeke, hogy minél magasabb korpótlék által érjen el olyan fizetési maximamot, a mely nyugdíjaztatása esetén mentesítse az anyagi gondoktól, másrészről a családi pótlékra való igény amúgy is meg lesz szerezhető, ha a községi szervezeti reform — remélhetőleg rövid időn belül — életbe lép. Jóleső érzéssel vette tudomásul a bizottság azt is, hogy a javaslat által a segódjegyzői kérdés is helyes megoldást nyer, a mennyiben a segódjegyző 1.400 korona alapfizetés mellett 2.000 koronáig feljuthat s egy jegyzőségnél alkalmazott valamennyi minősítéssel bíró segédjegyzőnek igénye van az állami kiegészítésre. A jegyzőgyakornokokra vonatkozó rendelkezés, mely szerint a jegyzői pályára készülő fiatal ember az évi gyakorlat alatt is részesülhet a segédjegyzői alapfizetés erejéig, mintegy ösztöndíjban, rövid időn belül éreztetni fogja jó hatását, mert most már erre a pályára — tekintve az összes pályák túlzsúfoltságát — előreláthatólag tódulni fog az intelligens és hasznavehető elem. Végül a bizottság a törvényjavaslat megvitatása czéljából tartott orszá-