Képviselőházi irományok, 1910. XXXV. kötet • 904-957. sz.

Irományszámok - 1910-920. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése a sajtóról szóló 901. számú törvényjavaslat tárgyában

920. szám. 193 delmet is rejt magában, mert meggátolhatja egyes sajtótermékekkel szemben minden sajtójogi felelősség érvényesítését. Erre való tekintettel a bizottság e cselekményt újból vétségnek minősíti; a vétséget a bizottság szövegezése szerint elköveti: az a nyomda- vagy könyomdavállalattulajdonos, aki vállalatát a 6. §. értelmében be nem jelenti. Az új vétségre vonatkozó pont beiktatása folytán a 24. §. 2—7. pontjainak számozása egygyel emelkedik 8. A 2. (új 3.) pontban a második sor végén a »vagy« szócska helyett a bizottság a helyesebb »és« szócska felvételét javasolja; a negyedik sorban említett » második bekezdése« helyett pedig a »harmadik bekezdése« szavakat kell tenni, mert az itt hivatkozott 10. §-ba a bizottság egy új (második) bekezdést iktatott be (1. fentebb). 4. A 3. (új 4.) pont többek közt azt a cselekményt minősíti vétséggé,, amellyel valaki a kiadótól vagy a szerkesztőtől megkívánt kellékek megszűnése után a lapot a törvénynek megfelelő más kiadó közbenjötte vagy más szerkesztő alkalmazása nélkül adja ki. Minthogy ez a szöveg nyitva hagyja a kérdést, mikor áll be az ily kiadó büntethetősége, a bizottság az »a lapot« szó után a következő szavak felvételét hozza javaslatba: ». . «.'« 16. §-ban körülírt bejelentés elmulasztásával vagy tudatosan . . .«. Ezzel a kiegészítéssel a büntethetőség feltételei pontosan meg vannak határozva. 5. A 6. (új 7.) pontot a bizottság a következően szövegezte: (Vétséget követ el), aki szándékosan valótlan Mrt tesz közzé ós ezzel kárt okoz. Az így kifejezett rendelkezés mellett nem lehet kétes, hogy a törvényhozás csak a hírek koholását bünteti, tehát az a feltevés, mintha irodalmi közleményeket, ólceket stb. is büntetés alá akarna vonni, teljesen alaptalan. A »szándékosan« szó kifejezésre juttatja, hogy csak az esik büntetés alá, aki tudatosan, rosszhiszeműen közöl valótlan hírt, akinél tehát fennforog a jogellenesség tudata. További feltétele marad a cselekménynek a károkozás is. Ilyen tónyálladéki elemekkel a bizottság a tapasztalt sajnálatos visszaélések elnyomására a cselekmény szigorú büntetését feltétlenül szükségesnek tartja. A tudatos hazugság ós a károkozás ténye e cselekményt az egyszerű s gyakran csak gondatlanságból elkövetett és kárral nem járó becsületsértésnél vagy rágalmazásnál súlyosabbá teheti. Amennyiben alaki vagy törvényhalmazat esete forog fenn, a bíróságot útba igazítják az általános büntetőjogi elvek. Felhozták e cselekmény büntetendővé nyilvánításával szemben, hogy szóval elkövetve nem büntethető, nem lehet büntetni tehát akkor sem, ha sajtó útján követik el. Ezt az okfejtést azonban a bizottság nem fogadta el j mert figyelembe kellett vennie, hogy a szóban forgó cselekményt veszedelmessé rendszerint éppen a nagy nyilvánosság, az elkövetés módja teszi. 6. A 7. (új 8.) pontban meghatározott vétség tónyálladékát kiterjesztette a bizottság a gyermeknemzést meggátló szerek hirdetésére is, mert azok hirdetése az ország egyes vidékein egyenesen pusztító hatású, — egyébként pedig legalább oly erkölcstelen ós szemóremsórtő, mint a javaslatba felvett más hasonló visszaélések. A 25. §-hoz. Ez a §. a 24. §-ban meghatározott vétségek büntetését és minősített eseteit határozza meg; az ott felsorolt vétségek újabb számozásával a hivatkozások e §-ban is megfelelően változtak. Képv. iromány. 1910—1915. XXXV. kötet. 25