Képviselőházi irományok, 1910. XXXV. kötet • 904-957. sz.

Irományszámok - 1910-915. A közigazgatási bizottság jelentése a vármegyei választott tisztviselők megbizatásának meghosszabbitásáról szóló törvényjavaslat tárgyában

915, szám. 177 Felmerül ennek folytán az a kérdés, hogy ha az előkészités alatt álló törvényjavaslat — mint előrelátható — rövid időn belül törvényerőre emel­kedvén, a folyó év végén tartandó választásokon a tisztviselőknek újabb hat évre adott megbízatást esetleg néhány hónap mnlva úgyis megszünteti: van-e ok arra, hogy az idén tartandó tisztujitások kellemetlenségeinek és izgalmainak a tisztviselőket és a közönséget kitegyük? A tisztviselők — kiknek nagy része ma már fizetésére rászorult hiva­talnok, — a tisztujitás megtartása folytán kénytelen állását ismét egy vá­lasztás koczkázatának kitenni; a közönség pedig, melynek soraiban egy-egy választás, de különösen az általános tisztujitás számos nézeteltérést vet föl és sok indokolatlan ellentétre vezet, bizonyára szivesen szabadul az amúgy is csak rövid hatálylyal biró tisztújítás kellemetlenségeitől. Ezek a körülmények teszik indokolttá a választott vármegyei tisztvise­lők megbízatásának meghosszabbítását. Jogelvi szempontból ezen meghosszabbítás ellen kifogást tenni nem lehet. A közigazgatás terén minden tisztviselő hatóságának, iurisdictiójának egyedüli forrása csak az államhatalom, illetve ennek akaratnyilvánítása lehet; s ekként a mai rendszer mellett is a tisztviselők jurisdietiója végeredményben nem a megyei autonóm területek választásában, de a törvényhozásnak — leg­utóbb az 1886. évi XXI. t.-czikkben kifejezett — azon akaratában leli erede­tét, mely a törvényhatóság választottjára ezen választás következményeképen közigazgatási hatóságot ruház. így megtehette volna a törvényhozás azt is, hogy az idei tisztujitások megtartása esetén is, a ' közigazgatási reformtörvény életbeléptével a tiszt­viselőknek — bár hat évre adott — megbizatását megszünteti; annál inkább megteheti tehát, hogy a régebben adott megbízatásnak — annak lejárta után — még további joghatályt kölcsönöz. Hogy ezen felfogás nem új, bizonyitja különben az 1907. évi LI. t.-cz., a mely nemcsak Borsod vármegye és Miskolcz város választott tisztviselőinek megbizatását hosszabbítja meg* egy évvel, de Borsod vármegye törvényható­sági bizottsága választott tagjainak mandátumát is részint egy évvel meg­hosszabbítja, részint azonban két évvel megrövidíti. Ezen általános megjegyzések után a részletekre térve indokoltnak tartjuk, hogy a törvényjavaslat 1. §-a a megbízatás meghosszabbításának végső határát az 1914. év végében határozza meg. Megtörténhetik ugyanis, hogy ezen időig a közigazgatási reformtörvény el nem készül, s ez esetre nem volna indokolt az átmeneti állapotot hosszabb időre fentartani. Ha tehát a közigazgatási reform az 1914. év végéig törvényerőre nem emelkednék, újból érvénybe lépne a mai jogállapot. A 2. §. intézkedik a jelenleg üresedésben levő vagy időközben megüre­sedő állások betöltéséről, ezekre vonatkozólag fentartván a törvényhatósági bizottság választási jogát. A törvényjavaslat alapját tevő gondolat teljes kiépítése ugyan azt hozta volna magával, hogy ezek az állások se töltessenek be az átmeneti időre választás útján, — mert ezen időközi választások koczkázata és izgalmai szintén nem állanak arányban azzal a rövid idővel, a melyre a választás előrelátható hatálya terjed; — mégis a bizottság is egyetértve a kormánynyal, liberálisabbnak találta, ha ezen — amúgy is előreláthatólag szórványos ese­tekre, — a törvényhatóságok jogát nem függeszti fel. Természetes, hogy az igy megválasztott tisztviselők megbízatása nem tarthat tovább, mint a többi választott vármegyei tisztviselő megbízatása, tehát \Képv. iromány, 1910—1915. XXXV. kötet. 23

Next

/
Oldalképek
Tartalom