Képviselőházi irományok, 1910. XXXIV. kötet • 887-903. sz.
Irományszámok - 1910-891. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése az esküdtbiróság előtti eljárásra és a semmisségi panaszra vonatkozó rendelkezések módosításáról szóló 887. számú törvényjavaslat tárgyában
891. szám. 99 A javaslat e kontro verziát az előbbi irány javára dönti el s a kérdések kettéválasztásával elkerüli azt, is, hogy az ily specializált ténykérdés a jogkérdéssel halmozva túltágosan zsúfolt ós így nehezen. megoldható legyen. A jogkérdésben is lényegesen könnyebb lesz az esküdtek feladata. A törvény által biztosított útmutatások, jelesen a ténykérdés helyes feltevése és megoldása sok zavartól ós kínos gyötrődéstől kimóli meg az esküdteket. Ha pl. az esküdtszék a ténykérdésben helyesen állapította meg a felbúj tás ténybeli elemeit, a jogkérdésben annál könnyebben fogja a helyes jogi konzekvenciákat levonni. A kérdések kettéosztásával a perorvoslatok kérdése is nagyrészt meg van oldva. Amikor biztosítva van az, hogy az esküdtszék a ténykérdésre adott specializált feleletében a felülvizsgálat alapjául vehető tényállást állapít meg, gyakorlatilag lehetővé lesz a Kúria felülvizsgálati jogának érvényesülése. A Kúria megvizsgálhatja, hogy a megállapított tények fedik-e a törvényben meghatározottt jogi fogalmakat s az ítélet megsemmisítésével esetleg maga hozhatja meg a törvénynek megfelelő új ítéletet. A Kúriának ez a jogköre nem új, mert a Bp. szövege nem hagy kétséget aziránt, hogy legfőbb ítélőszékünk elvileg nemcsak kasszatórius, hanem reformatórius jogkörrel is bír. E jogkör alól a törvény nem tesz kivételt. Reformálható tehát az esküdtbíróság ítélete is, amint ma is találkozunk akárhány ily reformáló ítélettel A javaslat tehát csak kiterjeszti a reformatórius jogkör érvényesítésének a lehetőségót. 2. Elvileg lényeges újítást tartalmaz a javaslatnak az a rendelkezése, hogy a bíróság nemcsak akkor függesztheti fel az eljárást, ha az esküdtek az ügy lényegében a vádlott terhére tévedtek, hanem akkor is, amidőn tévedésből hoztak oly határozatot, amelynek alapján a vádlottat fel kellene menteni. Ugyancsak hivatalból megsemmisítő határozatot hozhat a Kúria, ha az esküdtbíróság hatáskörébe tartozó ügyben arról győződik meg, hogy az esküdtek vagy az eljárt bíróság az ügy lényegében tévedtek. A legfontosabb kérdés itt az lesz, mit fognak tekinteni az ügy lényegében való tévedésnek. A bíróságnak kiinduló pontul kell majd vennie a törvényhozónak azt a szándókát, hogy az esküdtbíráskodást a maga alapelveiben fenn kivánja tartani, s így bizonyára nem fogják e rendelkezésekből azt következtetni, mintha a bíróságnak joga lenne arra, hogy minden közte és az esküdtek között fenforgó nézeteltérés esetén a törvényben gyökerező ezen jogával éljen. Ellenben lényeges tévedésről volt szó, amikor például a porosz esküdtek kizárták a praemedetációt a beismerésben levő vádlottnál, mert az szerintük »nagyon megfontolatlanul cselekedetű. 3. Űj szempontokat tartamaznak a javaslatban azok a rendelkezések, amelyek azt a teljesen merev elválasztást, amely az esküdtszék és a bíróság között van, megszüntetik. A javaslat nem ruházza fel az elnököt ama szuverén pervezetési jogkörrel, mint az - angol eljárás, ahol a bíró (elnök) a ténykérdés megállapításába is befolyik, midőn fejtegetéseiben a bizonyítás anyagára is kiterjeszkedvén, az esküdteknek a kérdés megoldására útmutatásokat ad, melyeket az esküdtek akkor is respektálnak az angol bíró nagy tekintélyénél fogva, midőn nélküle a maguk külön tanácskozására visszavonulnak. Ebben a javaslatban nem is a genfi elnök tanácskozási jogával találkozunk, hanem az olasz törvény nyomán azzal, hogy az elnök jelenlétével ilegitim befolyást távoltartani akar ós hogy részletekben adhatja meg azokat a jogi felvilágosításokat, amelyek az elnöki rezümóban egyszeriben elmosódva jutnak csak az esküdtek elé. A bizottság ettől a reformtól is üdvös hatást remél; a részletekben azonban a kérdés szabatosabb kifejtését hozza javaslatba. 13*
