Képviselőházi irományok, 1910. XXXIV. kötet • 887-903. sz.

Irományszámok - 1910-887. Törvényjavaslat az esküdtbíróság előtti eljárásra és a semmisségi panaszra vonatkozó rendelkezések módosításáról

887. szám. 53 Az anyagi igazság hatályosabb szolgálatát célozza a javaslat 28. §-ának az a további rendelkezése is, hogy a perorvoslat helytelen megnevezése vagy a semmisségi ok hibás megjelölése a visszautasításra nem szolgál okul. 2. Önként érthető azonban, hogy túlzásba menni e téren sem szabad és fenn kell tartani azt az elvet, hogy a res judicatával szemben csak rendkívüli perorvoslatoknak lehet helye. Indokolt tehát, hogy a hivatalból figyelembe vehető semmisségi ok alapján se intézkedhessek a kir. Kúria, ha a semmisségi panaszt már egyszer elbírálta vagy ha az elsőfokú ítélet a semmisségi panasz benyújtása idején már jogerőre emelkedett, vagy ha a semmisségi panaszt arra nem jogosult, tehát a perben közvetlenül nem is érdekelt fél használta. A 29. ós a 30. §-hoz. 1. Azt, hogy semmisségi panasszal kik élhetnek, a fennálló jogszabályokban a Bp. 430. §-ának 1. ós 2. bekezdése határozza meg. Ez a meghatározás a perorvoslat használatára szűkebb körben jogosítja fel az érdekelteket, mint a fellebbezésre jogosultak körét meghatározó 383. §. megfelelő rendelkezése. A fellebbezésre jogosultak közül ugyanis nem élhet semmisségi panasszal a vádlott örököse, még az ítéletnek a magánjogi igényre vonatkozó része ellen sem (a Bp. 383. §-ának II. c) pontja), továbbá a sértett és a sértett jogutóda (III. 2. pont), végül a magánvádló, hacsak a másodfokú bíróság Ítéletének meghozása előtt a vádat még nem képviselte. A javaslatnak az az általános törekvése, hogy a kir. Kúriának az anyagi igazság érdekében minél szélesebb beavatkozást biztosítson az ügyek elintézésénél, természetszerűen maga után vonja azt a követelményt, hogy a Bp.nak ezeket a megszorító rendelkezéseit a törvényhozás helyezze hatályon kívül. Ennek a követelménynek kíván eleget tenni a javaslat 29. §-a, amikor kimondja, hogy semmisségi panasszal a Bp. 383. §-ában megnevezettek az idézett §. értelmében élhetnek. Ezzel elérjük azt, hogy semmisségi panaszra mindazoknak joguk lesz, akik fennálló jogszabályaink szerint fellebbezéssel élhetnek. 2. A Bp. 430. §.-a a 383. §-ra való hivatkozás mellett külön is megemlíti a. főügyész ós a közvédő perorvoslati jogát. Nehogy a javaslat új rendelkezése, ha a főügyészt és a köz védőt említés nélkül hagyja, oly félreértésre adjon okot, mintha ezek a fennálló jogszabályok szerint őket megillető perorvoslati jogot elvesztenék, a javaslat kifejezetten kimondja, hogy a kir. ügyészség alatt a kir. főügyészt, a védő alatt a közvédőt is érteni kell. 2. A Bp. 430. §-ának harmadik bekezdése szerint a semmisségi panaszra nézve is megfelelően alkalmazni kell a 386—390., és 392. a 394 — 396. §-okat. A javaslat ezt a rendelkezést azzal a módosítással tartja fenn, hogy mellőzi a 389. §-ra való hivatkozást; ezzel azt juttatja kifejezésre, hogy az a bíróság, amelynek ítélete ellen a semmisségi panaszt használták, nem utasíthatja vissza a törvényben kizárt semmisségi panaszt, illetőleg annak indokolását. (A javaslat 30. §-ában ennek megfelelően módosul a Bp. 432. §-a is.) A gyakorlati tapasztalatok szerint ugyanis az ily visszautasító végzés ellen az érdekelt fél rendszerint fel folyamodást jelentett be ós így a felsőbb bíróságnak kerülő úton az ily ügyekkel is rendszerint foglalkoznia kellett;