Képviselőházi irományok, 1910. XXXIV. kötet • 887-903. sz.

Irományszámok - 1910-887. Törvényjavaslat az esküdtbíróság előtti eljárásra és a semmisségi panaszra vonatkozó rendelkezések módosításáról

887 szám. 29 »A főkérdésnek a következő három részre kell oszlania : 1. fenforog-e a vád tárgyává tett cselekmény (se sussista il fatto matériáié); 2. a tettet a vádlott követte-e el, vagy részes-e abban; 3. bűnös-e a vádlott'?« Tekintettel a kérdések összeolvasztása folytán szerzett tapasztalatokra, a kérdésfeltevés rendszerének történeti fejlődésére és azokra az előnyökre, amelyek a kérdések elkülönített feltevésével járnak, az igazságügyi kormány megokoltnak tartja, hogy szakítva a Bp rendszerével, a kérdéseknek ily elkülönített feltétele mellett foglaljon állást. II. Az eddig ismertetett rendszerektől azonban eltér a javaslat annyiban, hogy a kérdéseket nem három, hanem csak két részre bontja. A tény és a jogkérdés megoldása után a bűnösség kérdését felvetni ugyanis részbon felesleges, részben nem is kívánatos. A gyakorlati tapasztalatok szerint eddig is többször fordult elő, hogy az esküdtek ugyanazt a vádlottat, akit a főkórdésre adott válaszukban bűnösnek mondtak ki, egy későbbi kérdés megoldásával nem-bűnösnek nyilvánítottak. Megesett az is, — és e javaslat rendszerében még könnyebben megeshetik, — hogy az esküdtek által bűnösnek nyilvánított vádlottat a szakbíróság bűnösség hiányában felmentette. 'Tehát a bűnösség külön kérdésének külön feltevése következetlenségekhez vezethet; miután pedig érdemleges jelentősége nincs, a javaslat mellőzi. A bíróság a bűnösséget az első két kérdés megoldásából, mint premisszából következtetésként fogja megállapítani. Ezzel a kérdések csoportjai egyszerűbbekké válnak. Felmerült az a terv is (1. az általános indokolást), hogy a minősítést tartalmazó, a cselekményt a törvénynek szubszummáló kérdés helyett" az esküdtekhez a bíróság kizárólag általános bűnösségi kérdést intézzen, amely sem minősítést, sem szubszumpciót nem tartalmaz. Vitán kívül áll, hogy az esküdtszók természetének leginkább ily általános jellegű bűnösségi kérdés felelne meg; azonban a már előbb hangsúlyozott ama szempont, hogy az -esküdt ne határozatlan, szinte természetjogi vagy erkölcsi bűnösség felett határozzon s a jogi minősítés megoldása keretében a szakbíróság ne jusson abba a helyzetbe, hogy a gyilkosságtól a gondatlanságból eredő emberölésig, a halált okozó súlyos testi sértésig, vagy éppen valamely közrend elleni kihágásig az esküdtek megkérdezése nélkül állapíthasson meg ugyanazon tényállás alapján főben járó bűntettet vagy egy jelentéktelen kihágást, mégis inkább kívánatossá teszi a javaslatban elfogadott rendszert, amely néhány formai változtatással fentartja az esküdtek eddigi jogkörét. III A javaslat 4. §-a megengedi, hogy a bíróság az eset körülményeihez képest egy ténykérdést több jogkérdéssel, valamint több ténykérdést egy jogkérdéssel összekapcsolva is feltehessen. Ez a rendelkezés egyszerűsíteni kívánja az eljárást. Lesznek esetek, -amelyekben semmi nehézséggel nem jár s a kérdést nehezen érthető alkatelemekkel nem zsúfolja túl, ha úgy a főkérdést és a kisegítő főkérdést, mint .a mellókkórdéseket illető tények ugyanabban a ténykérdésben fognak szerepelni; viszont sok esetben kívánatos lesz és az esküdtek munkáját jelentékenyen megkönnyíti, ha az egy jogkérdés alapjául szolgáló tényállást a bíróság több részre osztott egyszerű kérdésekben terjeszti majd az esküdtek elé. Ez a rendelkezés önként érthetően fakultatív természetű s alkalmazása teljesen a bíróság belátásától függ.