Képviselőházi irományok, 1910. XXXIV. kötet • 887-903. sz.

Irományszámok - 1910-887. Törvényjavaslat az esküdtbíróság előtti eljárásra és a semmisségi panaszra vonatkozó rendelkezések módosításáról

887. szám. 25 Részletes indokolás. Az 1. §-hoz. A bűncselekmények tárgyi és alanyi összefüggése esetében a Bp. 18. és 19. §-ai szerint az ügyeket rendszerint együttes ítélettel kell elintézni. Az együttes elintézés folyománya, hogy a különböző perbeli cselekményeket is együttesen végezi a bíróság. így az esküdtbíróság előtti eljárásban az egyes vádlottakra és az egyes bűncselekményekre vonatkozó kérdéseket a főtár­gyaiásnak csak abban a stádiumában intézik az esküdtekhez, ha a bizonyító eljárás az összes vádlottakon és az összes cselekményekre vonatkozóan tel­jesen be van fejezve. Ez a körülmény egyes bonyolultabb ügyekben, amelyekben nagyobbszámú vádlott van érdekelve, vagy több egymással lazán vagy csak személyi kapcsolat révén összefüggő bűncselekmény miatt folyik az eljárás, szer­felett megnehezíti az esküdtek szerepét. Megesik, hogy egy-egy vádlott ügyével vagy egy-egy bűncselekmény tekintetében a bizonyító eljárást a tárgyalás első napján lefolytatják, míg a tárgyalás többi része napokat, esetleg heteket vesz igénybe. Ez alatt az idő alatt az esküdtek emlékezetében, kik rendszeres feljegyzéseket tenni nem szoktak, teljesen elmosódik a vádlottak és az egyes ügyek között fennforgó különbség s amikor hosszabb idő elteltével kell határozatukat meghozniok, könnyen esnek tévedés áldozatául. Egyes vádlottakra is — anélkül, hogy ezt a szükség indokolná — szerfe­lett hátrányos lehet, hogy bár ártatlanságuk már a tárgyalás elején bíróilag megállapítható, jelen kell lenniök a tárgyalás egész folyamán, aggodalommal várva az esküdteknek csak hosszabb idő múlva meghozható határozatát és a bíróság ítéletét. Hogy ez a kettős hátrány elkerülhető legyen, a javaslat szerint oly eset­ben, ha a vád több vádlott ellen vagy több bűncselekményre irányul, a bíró­ság az egyes vádlottakra vagy az egyes bűncselekményekre vonatkozó bizo­nyítás befejezése után kimondhatja, hogy ezek tekintetében az esküdtek külön határoznak. A törvénynek ez a rendelkezése önként érthetően, de a javaslat hatá­rozott kijelentése szerint is csak fakultatív; alkalmazásának feltétele amel­lett, hogy a bizonyítás ós a határozathozatal különválasztása nehézséggel nem jár, az is, hogy később felmerülő adat semmi kétséget ne ébreszthessen a vádlott megállapíthatónak hitt bűnösségével vagy ártatlanságával szem­ben ; hogy a bizonyításnak addig lefolytatott része alatt kialakult bírói meg­győződés oly szilárd lehessen, amelyen az illető vádlott vagy az illető bűn­cselekmény tekintetében a további eljárás változást nem idézhet elő. Ha a Képv. irorriány. 191Ü—1915. XXXIV. kötet. 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom