Képviselőházi irományok, 1910. XXXIV. kötet • 887-903. sz.
Irományszámok - 1910-887. Törvényjavaslat az esküdtbíróság előtti eljárásra és a semmisségi panaszra vonatkozó rendelkezések módosításáról
22 887. szám. Nem érinti az esküdtbíráskodás lényegét az a körülmény sem, hogy az elnök meghallgatja esküdtek tanácskozását; ő bírótársuk, akinek éppen oly lelkiismeretbeli ügye a tárgyalás bizalmas jellegének, titkának megőrzése, mint bármely esküdté; évtizedes bírói múltja — hiszen más nem szokott lenni az esküdtbíróság elnöke, mint hosszú bírói múltra visszatekintő férfiú — elég biztosíték lesz arra, hogy a tanácskozás szabadságát csak erősíteni fogja ós nem korlátozza. A tizenkét esküdt egymás előtt éppen oly idegen, mint az elnökkel szemben, vagy pedig az elnökkel éppen oly társadalmi érintkezésben állanak, mint esküdttársaikkal; előtte tehát a tanácskozás során éppen oly kevéssé van feszélyezettségre okuk, mint esküdttársaik előtt. A szavazás pedig a javaslat szerint titkos; arról, hogy az esküdtek miként szavaznak, az elnök éppen úgy nem szerezhet tudomást, mint a külvilág. Ily körülmények közt nem tekinthető az esküdtbíróság lényegébe ütközőnek a javaslat szerint tervbe vett újítás. (L. még a 13. és köv. §-ok részletes indokolását) 3. Nem érinti az esküdtbíráskodás lényegét a tény- és a jogkérdés különválasztása sem. Ezt eléggé igazolja magában véve az az alább (a 4. §. részletes indokolásánál) bővebben kifejtett tény, hogy számos államban a kérdéseket állandóan így elválasztva tették vagy teszik fel, sőt, hogy több jogrendszer szerint a jogkérdést az esküdtek igazmondása alól teljesen kivonták. A tervezett rendelkezés lényegében érintetlenül hagyja e tárgyban is az esküdtek mai jogkörét, csupán a célszerűség követelte formai változtatást eszközöl. 4. Nem ütközik végül az esküdtbíráskodás lényegébe az esküdtek határozatainak érdemleges felülvizsgálata sem, mert az állam legfőbb bírósága a jogrend őre minden alsóbb bírósággal szemben s természetes hivatásánál fogva az esküdtbíróság két tényezője közül nemcsak a szakbírói tanácsnak, hanem egyúttal az esküdteknek aműködósét is ellenőrizni köteles. A kir. Kúriának ezt a jogát elvileg sohasem vonták kétségbe. Hogy ez az elv mennyire megfelel az esküdtbíráskodás természetének, legjobban az bizonyítja, hogy 1907-ben még Angolországban is fellebbezést biztosítottak az esküdtbíróság ítéletei ellen. Hogy a favor defensionis elvét a javaslat e kérdés szabályozásánál nem vette túlságosan figyelembe, azt bővebben megokolni alig kell. Itt t. i. nem meggyanúsított ártatlan emberekről, hanem rendszerint a jogrend s a mások javainak veszélyes ellenségeiről van szó, akiknél mivel sem lehetne igazolni, hogy beigazolt bűnösségük dacára büntetlenül támadhassák a jogilag védett érdekeket. 5. Mindezeknél fogva az igazságügyi kormány meg van győződve arról, hogy ez a javaslat nemcsak nem áll ellentétben az esküdtbíráskodás követelményeivel, hanem ellenkezőleg: hatályosan közre fog hatni arra, hogy az esküdtbíróság ellen intézett támadásoknak ólét vegye s annak működését hatályossá, életképessé téve, egyúttal fennmaradását is intézményesen biztosítsa. . . VI. Egyéb reformtervek. Az esküdtbíráskodás fogyatkozásai már régen foglalkoztatlak az egész kontinens jogászköreit és törvényhozásait. A bajok orvoslását keresve, számos oly terv is felmerült, amely a javaslatban foglalt módozatoktól eltérő újításokat kíván. Az igazságügyi kormány azonban ezekhez a tervekhez nem járult hozzá. 1. Elvi okból határozottan állást foglalt a kormány mindenekelőtt as esküdtbíróság eltörlése, hatáskörének újabb korlátozása ós olyan rendelkezések tör-
