Képviselőházi irományok, 1910. XXXIV. kötet • 887-903. sz.

Irományszámok - 1910-895. Törvényjavaslat a községi és körjegyzők, valamint a segédjegyzők illetményeinek szabályozásáról

895. szám. 181 igény szempontjából a helyettesi szolgálatot a végleges minőségben eltöltött szolgálattal teljesen egyenlőnek tekinti. A jegyzők javára természetesen csakis a jegyzői szolgálat számitható be, a segédjegyzői szolgálat nem. Ellenben a segódjegyzők javára a segédjegyzői szolgálaton kivül a jegyzői szolgálat is figyelembe jön. S mivel a korpótlék összegének megállapításánál a törvény életbelépését megelőző szolgálat is számitásba jön, sok jegyző és segédjegyző már 1914. évi január hó 1-től kezdve illetményeinek igen számottevő emelkedésére számithat, a mint az az indokoláshoz mellékelt részletes kimutatásokból látható. A törvényjavaslat, miként már a 2. §. indokolásánál emiitettem, nem zárja ki a jövőre sem azt, hogy egyes községek a jegyzők és segódjegyzők részére személyükre szóló működési pótlékot

t adhassanak. Jelenleg a község (községek) saját pénztáruk terhére a jegyzői és segédjegyzői állás illetményeit nyugdíjba beszámítható összegekkel is emelhetik; azonban a jelenleg érvényben levő szabályok szerint a jegyző abban az esetben, ha fizetését a község legalább olyan összegre emeli, mint a mennyit a törvényben biztosított fizetési minimum és a megfelelő szolgálati idő után járó korpótlék együttes összege kitesz, a még esedékessé nem vált korpótlékra való igényétől elesik. így a községek saját áldozatukkal sok esetben csak azt érhették volna el, hogy az államkincstár a korpótlékokat megtakarítja, a nélkül, hogy a jegyző bármiféle előnyhöz jutna, mert reá nézve teljesen közönyös, hogy az emelkedést a községtől élvezi-e fizetósjavitás alakjában, vagy pedig az államkincstártól korpótlék czímén. E visszás helyzet megszüntetését czólozza a 7. §. utolsó bekezdésének az a rendelkezése, hogy a községek által ezentúl a jegyzőknek és segédjegyzőknek esetleg adott működési pótlékok az állami korpótlókra való igényt nem érintik. A §. egyéb rendelkezései, nevezetesen negyedik és ötödik bekezdése teljesen megegyeznek az 1904: XI. t.-cz. 9. §-ának megfelélő rendelkezésével. 8. §. Remélni lehet ugyan, hogy a segédjegyzői illetménynek ama jelentékeny emelése mellett, a melyet a törvényjavaslat tervez, ezentúl kevesebb lösz a kellő minősitósű egyénnel be nem tölthető segódjegyzői állások száma, mindamellett kétségtelen, hogy ezentúl is számolni kell az ilyen esetekkel. Erre a czélra szolgál a 8. §. rendelkezése, a mely az 1904 : XI. t.-cz. 3. §-ának utolsó bekezdését van hivatva helyettesíteni. Az utóbbi törvény kimondja, hogy rendszeresített segédjegyzői állásra jegyzői minősítéssel nem biró egyén csak ideiglenesen és csakis azon időig alkalmazható, a mig az állásra törvényszerű minősítéssel biró pályázó nem jelentkezik s hogy az ilyen ideiglenesen alkalmazott segédjegyző fizetésének kiegészítésére állami segély nem igényelhető. Ezzel szemben a törvényjavaslat 8. §-a megengedi, hogy a kiirt pályázat sikertelensége esetében ideiglenesen, megfelelő minősitósű pályázó jelentkezéséig, a jegyző a szükséges munkaerőt az állás javadalma terhére alkalmazhassa, a melyben természetesen az állam által kiegészítésül adott segély is bennfoglaltatik; egyszersmind kiköti azonban a szóban levő §., hogy ilyen munkaerőként csak a községi közigazgatási tanfolyamra való felvételhez szükséges elméleti képesítéssel biró jegyzőgyakornokot lehet alkalmazni.