Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

4 710-713. §. Minthogy az idevágó szabályokat a Tj. beosztására való tekintettel a szerződés címében kellett elhelyezni és különben is a szerződés a jogügyletek legfontosabb faja, a Tj. a »jogügy letekre való kópessóg« elnevezése helyett a rövidsége miatt is ajánlatosabb »szerződőkópesség« kifejezést használja. A szerződőképesség tekintetében a Tj. hármas fokozatot állít fel; ismeri ugyanis a — korlátlanul — szerződőkópes személyeken kívül a szerződő képtelen személyeknek és a szerződőkópességükben korlátozott személyeknek kategóriáit. Szerződőképtelenek azok, akik fejletlenség vagy elmebaj miatt akaratelhatározásra képtelenek (710. §, 1. bek.), vagyis azok, akik szellemi fogyatkozásuk miatt tartósan oly állapotban vannak, amely az akaratelhatározást és akaratkijelentést kizárja. Ide tartoznak tehát a serdületlenek és az őrültek, az utóbbiak tekintet nélkül arra, hogy gyámság alá vannak-e helyezve, de a serdületlenek is, az őrültek is csak akkor, ha tényleg akaratelhatározásra képtelenek. Azt, hogy ilyenek-e, in concreto kell megvizsgálni és elbírálni; a Tj. sem korhatárt nem állít fela gyermekekre nézve (mint a német polgári törvénykönyv a hót éves korhatárt), amelyen alul a gyermek minden jogügyletre képtelen volna, sem az elmebetegekre nem állítja fel azt a szabályt, hogy a gyámság alá helyezéssel szerződőképtelenekké válnak. Szerződőképességükben korlátozva vannak a kiskorúak és a gyámság alá helyezettek (713. §.); a gyámság alá helyezés tehát, még ha elmebetegség okából történt is, a Tj. szerint csak korlátozza a szerződéskópességet, de magában véve meg nem szünteti. Ez az álláspont az elmebetegség miatt gyámság alá helyezettek tekintetében megfelel fennálló jogunknak. A gyámság (gondnokság) alá helyezés az 1877. évi XX. t.-c. 33. §-a szerint is csak korlátozza az elmebeteg cselekvőképességét: a gondnokság alá helyezett gondnokának jóváhagj^ása nélkül nem kötelezheti le magát, jogokról le nem mondhat, de visszteherrel nem járó ügylet által jogokat szerezhet és kötelességektől mentesülhet. Nincs semmi ok arra, hogy a polgári törvénykönyv ezen, a gyámság alá helyezettekre nézve kedvezőbb állásponttól eltérjen. Nem minden elmebaj, mely gyámság alá helyezésre alapul szolgál, fosztja meg a beteget teljesen és tartósan öntudatától és akaratképességétől. Az életben nem ritkán találkozunk elmebetegség miatt gondnokság alá helyezett egyénekkel, akik bár elmebetegek, a mindennapi élet apróbb ügyeinek ellátására, háztartásuk vezetésére, szükségleteik beszerzésére mégis képesek és ügyeiket gondnokuk beleegyezésével tényleg maguk látják el. Vannak elmebetegségek, amelyeknél koronkint remissiók mutatkoznak; vannak periodicus, intermittáló elmebetegségek, amelyeknél a beteg időközönkint elmetehetségeinek teljes birtokában van. Hogy az ilyen elmebetegektől még azt a csekély fokú ós kellő garantiákkal körülvett szerződőképességet is megtagadjuk, amelyet egy hét éves gyermeknek megadunk, az mivel sem volna igazolható. Még sérelmesebb a szerződőképesség teljes megvonása oly esetben, mikor a gyámság alá helyezés tévesen történt vagy mikor az elmebeteg már kigyógyult bajából, de a gyámság még nincs megszüntetve. Hogy ily esetben a tényleg épeszű, bár gyámság alatt lévő ember még gyámjának beleegyezésével vagy jóváhagyásával se köthessen szerződést, még olyat sem, amelyből kizárólag jogi előny háramlik reá és hogy az ennek ellenére kötött jogügylete absolute semmis legyen, az oly túlhajtása volna a formalismusnak, amely hazai jogunk szellemétől merőben idegen. Hogy a jogbiztonság érdeke, amellyel e szigort indokolni szokták, azt nem teszi szükségessé, azt hazai tapasztalataink mutatják; a gyámi tör-