Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

80 943—945. §. hitelezőt terheli vétkes késedelem. A kötelemnek túlságos meglazulására vezetne és a hitelezővel szemben méltánytalan volna, ha a vétlen elfogadási késedelem is már az adós felelősségének lefokozását vonná maga után. A Tj.-nak a hitelezői késedelem megszűnésére nézve felállított szabálya (943. §.) megfelel a dolog természetének. HARMADIK CÍM. Több hitelező és több aűős viszonya. ELSŐ FEJEZET. • ' j Több hitelező viszonya. 944—953. §. I. T. 1203—1212. §; Ind. III. k. 442-480.1.; Főelőadm. VI. k. 335-346.1.; (I. J. T. V. évf. 1428-1439.1.); Bizotts. tárgy. III. f. 47-52 1.; (I. J. T. IX. k. függ.); II. T. 944-953. §. I. Ha osztható szolgáltatásra irányuló követelés többeket illet meg, a szabály az, hogy a követelés a hitelezők között megoszlik (nomina sünt ipso jure divisa). Ilyenkor tehát voltaképen annyi külön követelés forog fenn, ahány hitelező van és a követelések közötti kapcsolat a 901. §. 1. bekezdésében kimondott szabályon kívül csak abban mutatkozik, hogy a polgári perrendtartás megengedi e követeléseknek egy keresettel való érvényesítését. A hitelezők azonban nincsenek arra utalva, hogy követeléseiket együttesen érvényesítsék; ellenkezőleg mindegyik hitelező önállóan érvényesítheti a maga részkövetelését (944. §.). Ami a hitelezők közötti arányt illeti, az kétség esetében egyenlő. A hitelezőknek egymásközötti viszonj^ában álló ez az értelmezési szabály a 993. §. 1. bekezdésének analógiája szerint az adósra oly értelemben nyer alkalmazást, hogy az adós a hitelezőket egyenlő arányban tekintheti a követelés tekintetében jogosítottaknak, amíg azok őt a követelésnek más arányban való megoszlásáról nem értesítik. Ellenben más személyekkel, nevezetesen foglaltatókkal szemben az az arány, amelyet a hitelezők maguk között megállapítottak, abban az esetben, is kötelező, ha az adós erről nem értesíttetett. A 944. §. szabályai nem szorítkoznak arra az esetre, ha a követelés már kezdettől fogva illet meg többeket, hanem, mint általános szóhangzásukból kitűnik, akkor is állanak, ha az eredetileg egy személyt illető követelés egyetemes vagy külön jogutódlás folytán száll át többekre. Több örökös között is megoszlik a követelés, de nem egyenlő részekben, hanem az 1930. §. szerint örökrészeik arányában és azokkal az eltérésekkel, amelyek a Tj.-nak a gondnoki felszámolásra és az osztályra vonatkozó rendelkezéseiből (1920— 1927., 1933. §.) folynak. II. Valamely követelés akként is illethet meg többeket, hogy mindegyik hitelező az egész szolgáltatást követelheti, az adós azonban csak egyszeri szolgáltatásra van kötelezve (945. §). A Tj. ezt a jogviszonyt, melyet hitelezők egyetemlegességének nevez, azon cél szem előtt tartásával rendezi,