Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

58 878-880. % nemben is, csak a fizetendő összeg igazodjék a meghatározott külföldi valutának a fizetés idejekori árfolyama szerint. A hitelezőre rendszerint közömbös, hogy követelését külföldi pénznemben vagy ennek belföldi egyenértékében kapja-e meg; az adósra nézve pedig kényelmesebb, ha hazai pénzben fizethet. A íj. ugyanazért, a K. T. 326. §. 2. bekezdésével egyezően, feljogosítja az adóst, hogy külföldi pénzértékben meghatározott, de belföldön fizetendő pénztartozását belföldi pénzértékben fizethesse, ha ennek ellenkezője kifejezetten ki nincs kötve (877. §. l.bek.). Minthogy a hitelezőnek ily esetben is ugyanannyit kell kapnia, amennyit külföldi pénzértékben való fizetés esetében kapott volna, az átszámításnál a fizetési hely árfolyama irányadó akkor is, ha ez a 860. §-ra való tekintettel nem azonos a teljesítési hellyel (877. §. 2. bek.). Nem ritkán előfordul, hogy a felek nemcsak a pénzértéket határozzák meg, hanem a pénznemet is, amelyben az adós fizetni köteles, például korona értékben meghatározott tartozást 20 koronás aranyokban. Az ilyen megállapodás a pénztartozást még nem változtatja át genus-tartozássá; az a körülmény tehát, hogy lejáratkor a kikötött pénznem már nincs forgalomban, nem járhat azzal a következménnyel, hogy a szolgáltatás lehetetlenné válásának szabáJyai nyerjenek alkalmazást. De az sem látszik helyesnek, hogy ily esetben a pénznemre vonatkozó kikötés teljesen figyelmen kívül maradjon, úgy, mintha közönséges pénztartozás forogna fenn. A Tj. a kikötésnek legalább megközelítően ily esetben is foganatot akarván szerezni, azt rendeli, hogy a szolgáltatásnak abban a pénznemben kell történnie, amely a forgalmon kívül helyezett pénznem helyébe lépett. Ha például a fenti esetben a 20 koronás aranyok kivonatnának a forgalomból, de azok helyett más aranyérmék bocsáttatnának ki, a fizetésnek ezekben kellene történnie és mindaddig, amíg aranyérmek forgalomban vannak, nem történhetnék ezüstben vagy papírban. Csak ha megközelítően sem lehet a kikötésnek eleget tenni, mert nincs oly pénznem, mely a forgalmon kívül helyezett pénznem helyébe lépett, kell megengedni, hogy az adós a tartozást mint közönséges pénz-' tartozást a valutatörvények által fizetési eszközül elismert bármely pénznemben teljesíthesse, és a kikötést csak annyiban lehet tekintetbe venni, hogy az átszámításnál a kikötött, de időközben forgalmon kívül helyezett pénznem valódi beJső értékének, vagyis fémértékének kell irányadónak lennie (878. §.). b) Kamat. A kamatfizetési kötelezettség tekintetében a Tj. lényegben a fennálló joghoz csatlakozik. Kamat csak úgy jár a hitelezőnek, ha ki van kötve, vagy ha az ebbeli kötelezettséget a törvény állapítja meg. A kamat nagysága, ha másként nincs meghatározva, a törvényes kamatláb szerint számítandó; ezt a kamatlábat azonban, amelynek a dolog természete szerint a mindenkori gazdasági ós hitelviszonyokhoz kell alkalmazkodnia ós amely épen azért időnkénti változásoknak van kitéve, a Tj. nem maga állapítja meg, hanem megállapítását külön törvénynek tartja tenn (879. §.). Egyelőre érintetlenül maradnak az 1895: XXXV. és XXXTV. t.-c. ide vonatkozó rendelkezései. A törvényesnél magasabb kamat kikötését a Tj. nem zárja ki, de a kikötés érvényét, úgymint az 1868: XXXI. t.-c. 1. §-a, az adós érdekében az írásbeli alaktól teszi függővé. Ugyanez áll a kamat kamatjának kikötéséről, melynek teljes eltiltására nincsen ok. Minthogy azonban az alaki kellék mindkét esetben csak az adóst akarja megvédeni, a kikötés érvénytelensége alapján visszakövetelésnek nincs helye, ha az adós az okirat nélkül kötelezett kamatot önként megfizette és ezáltal a neki szánt védelemről önmaga lemondott (880. §. 1. és 2. bek.).