Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

54 862—864. §. A 859. §. szerint igazodik a teljesítési hely akkor is, ha pénzfizetésről van szó; pénztartozások tekintetében azonban a Tj., anélkül hogy a teljesítési helyet érintené, a forgalmi szokásoknak megfelelően az adósra kétség esetében azt a különös kötelezettséget rója, hogy a pénzt a saját veszélyére és saját költségén a hitelező lakóhelyére küldje. Ez akkor is áll, ha a hitelező a kötelezettség keletkezése után lakóhelyét megváltoztatja; de ha az új helyre a pénzt csak nagyobb veszéllyel vagy nagyobb költséggel lehet küldeni, az igazság követelménye, hogy az előbbi esetben a veszélyt, az utóbbiban pedig a költségtöbbletet a hitelező viselje (860. §.). Itt is áll megfelelően az a szabály, hogy ha a hitelezőnek üzlete van és követelése az üzlet körében keletkezett, lakóhelye helyett üzleti telepének helyét kell érteni (861. §.).: III. A teljesítés ideje is, úgy, mint a helye, meg lehet határozva törvény, jogügylet vagy a jogviszony természete által, vagy következhetik a körülményekből, mint például, ha a szolgáltatás már tárgyánál fogva hosszabb időt kíván meg, vagy ha az adós csak bizonyos előkészületi cselekmény véghezvitele után szolgáltathatja az igórt tárgyat. Ha bizonytalan idő van a teljesítésre megállapítva, például »mielőbb«, »amikor lehet«, szükség esetében a bíró tiszte lesz a kikötés concret tartalmát az élet felfogásának és a fennforgó körülményeknek megfelelően megállapítani; értelmezési szabályt (mint a K. T. 331. §-a) a Tj. erre az esetre nem állít fel. Lehet, hogy a teljesítési idő meghatározása a hitelezőnek van fenntartva; ily esetben sokszor hallgatólag kikötöttnek lesz tekintendő, hogy ő az adóst elhatározásáról idejekorán értesítse. Az sem ellenkezik a kötelem fogalmával, hogy a teljesítési idő meghatározása az adós tetszésére legyen bízva; ily esetben azonban, ha az adós egyáltalán komoly kötelezettséget vállalt, a követelésnek legkésőbb az adós halálával kell lejárnia, és ha személyesen teljesítendő kötelezettségről van szó, a bíróságnak áll tisztében, hogy a teljesítés idejét méltányosság szerint állapítsa meg (864. §.). Csak ha a teljesítés ideje semmiképen sincs meghatározva, sem a körülményekből nem következik, áll az a szabály, hogy a hitelező azonnal követelheti a teljesítést és az adós azonnal teljesíthet (862. §.). A teljesítési idő rendszerint az adós érdekében van megállapítva; a hitelező nem követelheti előbb a teljesítést, de az adós előbb teljesíthet. Lehet azonban, hogy a felek ellenkező szándókkal, vagyis oly értelemben kötötték ki a határidőt, hogy előbb a hitelező se legyen köteles elfogadni a szolgáltatást. Kamatozó követelésnél a Tj. ez utóbbit vélelmezi, mert a hitelezőnek többnyire érdekében áll, hogy a kamatot a kikötött időig élvezhesse (863. §. 1. bek.). Ily követelés tehát, hacsak az adós nem bizonyítja, hogy a határidő kizárólag az ő érdekében volt megállapítva, amire esetleg a kikötött kamat alacsony volta is indiciumul szolgálhat, csak a hitelező beleegyezésével lesz a kikötött idő előtt kiegyenlíthető. Terhes kamattal járó kötelezettségtől az adós a 881. §. alapján szabadulhat. Az idő előtti teljesítésből, amennyiben helye van, a hitelezőre könnyen kár háramolhatna, ha az adós meglepetésszerűen olyankor ajánlhatná fel a szolgáltatást, amikor a hitelező arra nem számít és elfogadására nincs elkészülve. A Tj. azért az adóst, aki idő előtt akar teljesíteni, arra kötelezi, hogy a hitelezőt erről idejekorán értesítse (863. §. 2. bek.). Az értesítés elmulasztása esetében a hitelező nem fog késedelembe esni, ha azért, mert értesítve nem volt, a felajánlott szolgáltatás elfogadására képtelen. Szintén a hitelező védelmére szolgál az a másik szabály, amely kamattalan