Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

40 810. §. portnál is felismerhető az igéretvevőnek az a szándéka, hogy a kedvezményezettekről, akik különben jogsérelmet szenvedhetnének, gondoskod|ék, habár itt az említett kikötés azon kártérítési kötelezettségre való tekintettel, amely őt a kedvezményezettekkel szemben esetleg terhelné, a saját érdekében is áll. Vannak oly esetek is, amelyekben a gondoskodás szempontja nem talál, de a feleknek az a szándéka, hogy a harmadikat közvetlen kereseti jog illesse, mégis megállapítható; így például meghagyással terhelt ajándékozásnál vagy úgynevezett kulcspénz vagy kantárpénz kikötése esetében. Mindenesetre azonban szükséges, hogy a szolgáltatás körül a harmadik, akinek kezéhez az teljesítendő, a saját személyében érdekelve legyen, akár egyedül ő, akár az ígéret ve vő mellett ő is. Ha egyedül az igéretvevőnek áll érdekében, hogy a szolgáltatás megtörténjék, a jelen fejezet alá eső szerződés nem forog fenn. A feleknek ily esetben is lehet ugyan az a szándékuk, hogy a harmadik esetleg kereset útján követelhesse a szolgáltatást, de azt nem a saját nevében ós a saját jogán, hanem csak mint az igéretvevő meghatalmazottja fogja tehetni A jelen fejezet szabályai, mint a 809. §. szövegéből kitűnik, csak obligatorius szerződésekre vonatkoznak. Harmadik személy javára kötött liberatorius szerződések (pl. 857. §., 1003. §.) e rendelkezések alá nem esnek. A kedvezményezett jogának önállóságából nem következik, hogy ő e jogát a szerződós megkötésével azonnal és visszavonhatatlanul szerzi meg. Valamint egyedül a szerződő felek akarata határoz arra nézve, hogy a szer^ ződésből származzék-e egyáltalán a harmadik részére követelés, úgy az ő akaratuknak kell döntőnek lennie abban a tekintetben is, hogy jogszerzése mikor áll be, és hogy a jog azonnal véglegesen van-e részére megszerezve, vagy egyelőre csak a visszavonás bontó feltétele alatt. Ha a szerződés, mint legtöbb esetben, erre nézve semmit sem mond és a szerződő felek akaratát egyébként sem lehet biztosan megállapítani, a harmadik javára kötött ügylet céljának az a felfogás fog leginkább megfelelni, hogy a jog a kedvezményezett részére a szerződés megkötésével azonnal meg van ugyan szerezve, de egyelőre csak mint feltételes és elvonható jog, mely bizonyos időn át az igéretvevő rendelkezése alatt áll. A harmadik javára kötött szerződésben ugyanis a szerződési elemet, mely a szerződő feleknek egymás közötti viszonyában irányadó, meg kell különböztetni a szerződéssel együtt járó attól az egyoldalú jogügylettől, amellyel az igéretvevő a kötelezettel egyetértőleg ama szerződés alapján a hitelezői positiót a kedvezményezettnek juttatja. Mindegyik ügyletnek másmás causája van; a kötelezett részén a szerződós causájának szükségképen az igéretvevőhöz való viszonyában kell fennforognia, viszont amennyiben a szerződós a harmadiknak való juttatást involvál, ez a jogügylet csak az igéretvevőnek a harmadikhoz való viszonyából merítheti a causáját. Abból a felfogásból, hogy a harmadik javára kötött szerződés a kedvezményezettel szemben voltaképen egyoldalú jogügylet, önként következik, hogy ez a jogügylet nem válhatik a harmadikkal szemben korábbi időpontban visszavonhatatlanná, miut amelyben vele szemben perfectté válik, azaz amelyben a harmadik a részére kikötött jogról értesíttetik. Minthogy pedig az igéretvevő az, aki, bár a kötelezettel egyetértően, a hitelezői jogállást a kedvezményezettnek megszerzi, a szerződósben kikötött előnyt neki juttatja s akinek a kedvezményezetthez való viszonya a juttatás causáját meghatározza: az értesítésnek az igéretvevőtől kell származnia és a harmadik személy jogának az értesítés megtörténtéig kétség esetében az igéretvevő rendelkezése alatt kell állania (810. §. 1. bek.).