Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

22 767. §. a feltétel kikötésének, hanem az egész ügyletnek kell érvénytelennek lennie. Egészen másként áll a dolog, ha a kikötött bontó feltétel teljesülése lehetetlen; itt épen abból, hogy a felek az ügylet hatályát csak ilyen soha be nem következhető esetre akarták megszüntetni, tűnik ki, hogy azt valóban korlátlan tartamra, tehát feltétlenül akarták megállapítani. Még aggályosabb eredményekre vezetne a tilos és erkölcstelen feltételeknek a lehetetlen feltételekkel való azonosítása. Aki azzal a nemleges feltétellel igór valakinek valamely vagyoni előnyt, hogy kötelezettsége megszűnjék, ha a másik fél bizonyos bűntettet vagy egyéb erkölcstelen cselekményt nem követ el, az ép oly törvényellenes, illetőleg erkölcstelen célt akar előmozdítani, mint ha az előnyt az alatt az igenleges halasztó feltétel alatt igórte volna, ha a másik az illető bűntettet vagy más cselekményt elköveti. A bontó feltétel tilos vagy erkölcstelen volta, csak úgy mint a halasztó feltételé, tilossá illetőleg erkölcstennó teszi az egész ügyletet; tehát a 746. §. 1. bekezdésében és a 747. §-ban kimondott elvhez képest az egész szerződés semmisségét kell hogy maga után vonja. A Tj. ugyanazért, anélkül hogy halasztó és bontó feltótelek között különböztetne, általánosságban kimondja, hogy az érthetetlen, ellentmondó, tilos vagy erkölcstelen feltétel alatt létrejött szerződés semmis (766. §.). II Kezdő határidőt kétféle értelemben lehet megállapítani: vagy oly értele.mben, hogy aj og viszony hatálya csak a megállapított időpont bekövetkezésével kezdődik, vagy oly értelemben, hogy a jogviszony hatálya ugyan azonnal kezdődik, de a jogviszonyból eredő követelés csak a megállapított időpont bekövetkezése után érvényesíthető. A kötelmi jog terén a kezdő idő kikötésének rendszerint az utóbbi értelme van; a dologi jogügyleteknél azonban, ha kezdő időpont van kikötve, ez rendszerint úgy van értve, hogy annak bekövetkezése előtt a jogviszony nem keletkezik. Akire tulajdont vagy követelést kezdő idő meghatározásával ruháznak át, az a megállapított idő előtt egyáltalán nem tulajdonos, illetőleg hitelező. Ily esetekben tehát, habár máris bizonyos, hogy az időpont beálltával tulajdonossá, illetőleg hitelezővé fog válni és ennyiben az ily értelemben vett időhatározás is elvileg különbözik a feltételtől, időközben függő helyzet áll elő, mely a halasztó feltétel függőben léte alatti állapothoz hasonló. Az átruházó már időközben is kötve van, felelősnek kell tehát lennie, ha a másik fél jogszerzését meghiúsítja, biztosítással tartozik, ha azt veszélyezteti, és időközi rendelkezéseinek, amennyiben a kezdő idő bekövetkezésekor beállandó jogi hatást meghiúsítanák vagy csorbítanák, ezen időpont bekövetkeztével hatálytalanokká kell válniok. A szerződés hatálya ebben az időpontban épúgy ipso jure áll be, mint a feltétel teljesülése esetében ; visszahatásról itt még kevésbé lehet szó. Ha pedig véghatáridő van megállapítva, ennek bekövetkeztével a jogviszonynak épúgy meg kell szűnnie, mint a bontó feltétel teljesültével. A Tj. ugyanazért arra az esetre, ha a szerződés által megállapított jogviszony hatálya kezdő vagy véghatáridőhöz van kötve, a 758., 760—762. §-ok szabályainak megfelelő alkalmazását rendeli el (767. §.).