Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

20 759 763. §. nem a múltra. Ugyanígy kötelmi jogoknál: aki halasztó feltétel alatt bérelt ki valamely dolgot, csak a feltétel teljesülésének időpontjától fogva lesz bérlő. A visszahatás kizárásából következik, hogy a halasztó feltétel alatt eligért vagy átruházott dolog időközi gyümölcsei, ha a felek mást nem határoztak, a feltétel teljesülése után is az adósnál illetőleg az átruházónál maradnak, viszont pedig a dolog véletlen elpusztulásának veszélyét is addig az időpontig ő viseli. A bontó feltételnél sincs szükség a visszahatás megállapítására; az a fél, akinek javára a bontó feltétel teljesültével az előbbi jogállapot helyre áll, a Tj. alább említendő rendelkezéseiben elegendő védelmet talál. Az azonban szükséges, hogy a bontó feltétel teljesülésének hatálya ipso jure álljon be; a bontó feltétel kikötésének célja nem ritkán meghiúsulna, ha az, aki a feltétel teljesülése esetére a megalapított vagy átruházott dologi jog megszűnését vagy visszaszállását kötötte ki magának, e kikötés alapján a másik fél ellen csak kötelmi jogot érvényesíthetne. Abból, hogy a bontó feltétel teljesültével ismét az előbbi jogállapot áll helyre, következik, hogy a bontó feltétel alatt átruházott tulajdon vagy követelés ez esetben az időközben megalapított terhektől mentesen száll vissza az átruházóra. A visszahatás kizárása itt is főleg az időközi hasznok tekintetében válik fontossá, amelyek, ha a felek mást nem határoztak, a feltételesen jogosult félnél megmaradnak. Abból, hogy a teljesült feltételnek törvénynél fogva nincs visszaható ereje, nem következik, hogy a felek a visszahatást szerződésileg sem állapíthatnák meg; sőt a Tj. szerződési szabadságukat e tekintetben kifejezetten fenn is tartja. De az ily megállapodásnak csak kötelmi, nem dologi hatálya van: a felek, ha a feltétel teljesül, egymás irányában azon jogállapot előállítására vannak kötelezve, amely létezett volna, ha a feltétel már előbb, a felek által szem előtt tartott időben teljesült volna (759. §.). * Azt a garantiát, melyet a feltételesen jogosultnak más jogrendszerekben a feltétel visszaható ereje nyújt, a Tj. két rendelkezéssel pótolja, amelyek a feltételes jognak védelmére szolgálnak. Az egyik rendelkezésével kártérítésre kötelezi a halasztó feltétel alatt rendelkező vagy kötelezett felet a feltétel teljesülése esetében, ha a jogosultnak feltételes jogát a feltétel függőbenléte alatt vétkesen meghiúsítja vagy csorbítja; ós megengedi a jogosultnak, hogy biztosítást követeljen tőle, ha jogát veszélyezteti (761. §.). A másik rendelkezésével hatálytalanoknak jelenti ki a halasztó feltétel alatt valamely tárgyról rendelkező félnek e tárgyra vonatkozó későbbi rendelkezéseit, amennyiben a feltételtől függő jogi hatást meghiúsítanák vagy csorbítanák, és ezt a szabályt kiterjeszti azokra a rendelkezésekre is, amelyek végrehajtás vagy csődeljárás során a feltételesen rendelkező fél rovására történnek. E szabály alól azonban kivételt kell tenni abban az esetben, ha a magában jogosulatlan későbbi rendelkezés által jóhiszemű harmadik személy , oly körülmények között szerzett jogot, amelyek között a törvény a nem jogosult személytől való jogszerzést is védi ós hatályosnak ismeri el; az azok javára szóló szabályok ugyanis, akik jogukat nem jogosult személytől származtatják (mint különösen a 460—462. £-ok szabályai) erre az esetre kifejezetten ki vannak terjesztve (762. §.). Mind a 761. §., mind a 762. §. szabályai bontó feltétel esetében megfelelően állanak annak védelmére, akinek javára a feltétel teljesültével az előbbi jogállapot ismét helyreáll. A halasztó feltétel alatt jogosultnak ós a bontó feltétel alatt rendelkező