Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

202 1308-1309. §. a munkavállaló elleni bérkövetelésükért a munkaadót bizonyos körülmények között készfizető kezesként felelteti (1307. §.). Az a—g) alatt említett különös rendelkezéseken kívül a munkavállalónak hathatós védelmet nyújt a 901. §. 3. bekezdésének 2. mondatában foglalt általános szabály, amelynek értelmében, ha a munkaadó bérfizetési kötelezettségével késedelembe esik, a munkavállaló a további szolgálatokat joghátrány nélkül megtagadhatja, amíg a munkaadó késedelme meg nem szűnt. IV. A szolgálati szerződés más kétoldalú szerződésektől abban is külömbözik, hogy a munkavállalót terhelő szolgáltatás sokkal nagyobb mértékben van kitéve oly véletlen esetek behatásának, amelyek a másik szerződő fél személyében vagy érdekkörében fordulhatnak elő, mint más szolgáltatás, melyre valamelyik fél szerződéssel kötelezettséget vállal. A gazdája személye körüli szolgálatokra felfogadott cseléd nem teljesítheti a kötelezett szolgálatokat, ha gazdája meghal; az ipari munkás nem teljesítheti, ha az ipartelep leég. Nagy mértékben visszás és szociális szempontból is tűrhetetlen volna, ha a kötelezettsége teljesítésére kész munkavállaló annak következtében, mert az őt terhelő szolgáltatás ily véletlen eset miatt vált lehetetlenné, a 916. §. 1. bekezdése értelmében a munkabérhez való jogát elvesztené és így rögtönösen kenyér nélkül maradna. Az elfogadási késedelem szempontja alá, amely egyes esetekben segít, a teljesítési lehetetlenségnek ilyen és hasonló eseteit vonni nem lehet. A Tj. ugyanazért szükségesnek látta a kárveszély viselésének a 916. §. 1. bekezdésében meghatározott általános szabályát a munkavállaló érdekében enyhíteni és kimondani, hogy a munkavállaló nem veszti el a munkabérhez való jogát azáltal, hogy a munkaadó a szolgálatok elfogadásával késedelmes vagy hogy a szolgálatok teljesítése oly véletlen eset következtében válik lehetetlenné, amely a munkaadó személyében vagy érdekkörében adja elő magát. A betudás, amelyet a Tj. ily esetben a munkaadó javára elrendel, a 917. §. 1. bekezdésében elrendelt hasonló betudásnak felel meg (1308. §.). Hogy az olyan véletlen eset, amelyről az 1308. §. szól, a munkaadót esetleg a szolgálati szerződésnek időelőtti felmondására jogosíthatja, az az 1323. §. 3. bekezdéséből tűnik ki. Ha a munkavállaló a saját személyében fekvő okból nem képes a szolgálatokat teljesíteni, a 916. §. 1. bekezdésének szabálya rendszerint fennmarad ; csak annyiban van ebben a tekintetben is módosítva, hogy a munkabérhez való joga nem vész el, ha ily okból hibáján kívül aránylag rövid időn át van a szolgálattételben akadályozva (1309. §.1. bek.). E rendelkezés, melyhez hasonló a fennálló jogban is előfordul (pl. K. T. 56. §-a), indokolva van azzal, hogy a munkaadónak a szolgálattételnek ily múló és rövid tartamú akadályozásával a dolog természete szerint eleve számolnia kellett. A méltányosságnak megfelelően a Tj. ily esetben is betudást rendel el; a munkabérbe be kell tudni, amit a munkavállaló a szolgálatot akadályozó körülmény következtében kárpótlásul máshonnan, pl. nrankásbiztosító pénztártól kap. Amit azonban magánbiztosító társaságtól vagy más magánintézettől visszterhes szerződés alapján kap, az csak abban az arányban lehet betudás tárgya, amelyben a munkaadó az intézetnek fizetett ellenértékhez a sajátjából hozzájárult, mert az utóbbi nem húzhat abból hasznot, hogy a munkavállaló a saját költségén biztosíttatta magát (1309. §. 2. bek.). Az 1308. és 1309. §. rendelkezései oly munkavállalók javára, akik a munkaadó háztartásában, gazdaságában vagy üzlete körében teljesítendő szolgálatokra kötelezték magukat, kényszerítő jellegűek (1316. §.). V. A munkabér megfizetésének kötelezettségén kívül a munkaadót szerződési kikötésnél fogva egyéb kötelezettségek is terhelhetik. Az erre vonatkozó kikötésnek nem kell okvetlenül kifejezettnek lennie; sok esetben a 855. §. szabá-