Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

1160-1166. §. 105 ben állapít meg szavatossági hiányt és mely esetben jogosítja a vevőt a vétel felbontására (1156. ,§.). Végre megfelelő szabályokat állít fel a vétel felbontására vonatkozólag arra az esetre, ha több dolog együtt, különösen összvételárórt vagy mint együvé tartozó, adatott el (1157., 1158. §.). b) Az árleszállítás megállapításánál a Tj. nem az absolut számítási módot, mely a vételárnak a dolog értékéhez való viszonyára nem tekint és így hol az eladót, hol a vevőt részesíti igazolatlan előnyben, hanem a relatív számítási módot alkalmazza ; kimondja ugyanis, hogy a vételárt abban az arányban kell leszállítani, amelyben a szerződés megkötésekor — vagy ha a vételárt egy későbbi időpont szerint határozták meg, eme későbbi időpontban — a dolognak hiánymentes állapotban való értéke a tényleges értékéhez állott (1160. §.). Emellett a Tj. részletes szabályokat vett fel az árleszállításnak mikénti keresztülvitelére nézve azokban az esetekben, ha összvételárórt vagy együvé tartozókként eladott több dolog közül csak az egyik vagy egyesek hiányosak, vagy ha a pénzbeli vételár mellett egyéb szolgáltatások is vannak kikötve (1161., 1162. §.). Ellentétben a vétel felbontása iránti követeléssel, melynek oszthatatlansága az 1159. §. 2. bekezdése szerint megfelelően alkalmazandó 842., 845. §-ból következik, az árleszállítási követelés a Tj. szerint osztható ; azok az okok ugyanis, amelyek az előbbi követelés oszthatatlanságát szükségessé teszik, az árleszállítási követelés tekintetében nem forognak fenn. Minthogy eszerint több vevő közül mindegyik külön érvényesítheti az árleszállítási követelést és több eladó közül mindegyik ellen külön is lehet e követelést érvényesíteni, a vétel felbontása szükségképen mindannyiukra nézve ki van zárva, mihelyt az árleszállítás valamelyik vevőre nézve vagy valamelyik eladóval szemben a másik fél beleegyezése vagy az ezt pótló ítélet folytán az 1153. §. 1. bekezdéséhez képest megmásíthatatlanná vált (1163. §.). Ha ugyanazon dolgon több szavatossági hiány mutatkozik, a vevő elvben mindegyik hiány miatt önállóan érvényesítheti az 1150. §. 1. bekezdésében meghatározott jogait, tehát azáltal, hogy az egyik hiány miatt árleszállítást eszközölt ki, nem volna gátolva abban, hogy a másik hiány miatt a vétel felbontását vagy a vételár újabb leszállítását követelje. Ez az eredmény helyes is, ha a vevőnek az árleszállítás kieszközlésekor a másik hiányról még nem volt tudomása; ellenkező esetben azonban nem felel meg a célszerűség követelményeinek. Ha a vevő már ismeri a hiányt, mikor az eladó ellen szavatosság alapján fellép, akkor a jogviszony mielőbbi tisztázása érdekében meg lehet tőle várni, hogy az azok alapján támasztani kívánt követeléseit egyszerre és együttesen érvényesítse. A Tj. ugyanazért a vevőt, aki ily esetben csak az egyik hiány alapján követel árleszállítást, lemondottnak tekinti arról a jogáról, hogy a másik hiány alapján utólag akár szintén árleszállítást, akár a vétel felbontását követelje (1164. §.). c) A vétel felbontására vonatkozó szabályok közül egyesek a helyzet hasonlóságára való tekintettel a vevőnek az 1150. §. 2. bekezdésén alapuló jogára is megfelelően ki vannak terjesztve (1165. §.). III. A magyar jognak egy régóta érzett hiánya, hogy a szavatosságból eredő követelések tekintetében, melyeknek mielőbbi tisztázása a jogbiztonság érdekében felette kívánatos és melyekre nézve ugyanazért minden más törvényhozás megfelelő rövid elévülési időt állapít meg, a kereskedelmi jog területén kívül ily rövid elévülésről nem gondoskodott. A Tj. ezen segíteni kívánván, a hiánymentességi szavatosságból eredő követeléseket általában, tehát nemcsak az 1150. §. 1. bekezdésén, hanem az ugyanazon szakasz 2. bekezdésén, valamint az 1151. §-on alapulókat is, ha ingó dologra vonatkoznak, a K. T. 349. §-ának megfelelően hat hónapi, ha ingatlanra vonatkoznak, egy évi elévülésnek veti alá. Csak akkor nincs helye a