Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.
Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része
12 73G—73S. §. i\ szerződóskötésnek egy különös neme az, mely árverés vagy árlejtés útján megy végbe. Ily esetben kérdés lehet, hogy a tárgynak árverésre vagy árlejtésre bocsátását kell-e szerződési ajánlatnak, az árverési vagy árlejtési Ígéretet pedig az ajánlat elfogadásának tekinteni, vagy ellenkezőleg, az árverési vagy árlejtési Ígéret képezi-e az ajánlatot, amelyet a tárgynak a legtöbbet igérő vagy legkevesebbet követelő fél részére való leütése emel szerződés erejére. A Tj. az uralkodó nézetnek megfelelően, dispositiv szabállyal az utóbbi felfogás mellett dönt (736. §.). Nem ritkán előfordul, hogy a szerződós hatályához a két szerződő fél megegyezésén kívül akár törvénynél fogva, mint a 720. §. esetében, akár a felek kikötése alapján harmadik személy hozzájárulása is szükséges. A Tj. néhány általános szabályt állít fel ezekre a hozzájáruló nyilatkozatokra nézve; nevezetesen meghatározza —* dispositiv szabállyal, — hogy kihez intézendők; rendelkezik az előzetes hozzájárulás (beleegyezés) visszavonhatásáról ós megállapítja, hogy az utólagos hozzájárulás (jóváhagyás) mennyiben hat vissza a szerződós megkötésének időpontjára (737. §.). HARMADIK FEJEZET. A szerződések alakja. 738—742. §. I. T. 945-951. §.; Ind. III. k. 69-80. 1.; Főelőadm. VI. k. 61-76. 1. [I. J. T. V.évf. 1154-1169. 1.]; II. T. 738-742. §. Fennálló jogunkkal megegyezően a Tj. is az alakszabadság elvét követi: szerződést rendszerint bármely alakban lehet kötni (738. §. 1. bek.). Jogéletünkben, amely alakszerűségektől általában idegenkedik, sokkal mélyebben gyökerezik az a tudat, hogy a bármely alakban létrejött megegyezés kötelez, sem hogy az alakszabadság elvét nagy rázkódtatások nélkül el lehetne ejteni. Emellett az írásbeli alak előnyei nem is oly általánosak és kétségtelenek, hogy ellensúlyozhatnák azt a hátrányt, amellyel a forgalomnak a forma-kényszer általi megbénítása jár. Egyes esetekben azonban, ahol a Tj. különös súlyt vet arra, hogy a szerződés kellő megfontolással köttessék, a Tj. is előszabja vagy az egyszerű írásbeli, vagy a közokirati alakot. Ilyen esetben felmerül az a kérdés, hogy az alak hiánya minő következményekkel jár, és hogy as alaktalan megegyezésből származnak-e és minő joghatások ? különösen perelheti-e annak alapján az egyik fél a másikat az alakszerű szerződós megkötésére, vagy követelhet-e tőle kártérítést az alakszerű szerződés megkötésének meglagadása miatt? továbbá érvényre emelkedik e az alaktalan szerződós a teljesítés által? A Tj. e kérdéseket tagadólag dönti el,, midőn kimondja, hogy ha a törvény az előszabott alak hiányához más jogkövetkezményt nem kapcsol, a nem ilyen alakban kötött szerződés semmis (738. §. 2. bek.). A cél ugyanis, amelyet a törvény a formakellók felállításával el akar érni, legtöbbször az, hogy a feleket a saját tapasztalatlanságuk vagy meggondolatlanságuk ellen megóvja; ez a cél pedig meghiúsulna, ha megengedné, hogy az alaktalan szerződés gazdasági eredménye mégis megvalósuljon, sőt indirect úton ki is kényszeríttethessék. Egyes esetekben azonban a Tj. kivételképen megengedi,
