Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.
Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része
10 728-^729. §. kifejezetten lemondott. A Tj., a kereskedelmi törvényt követve, az ellenkező állásponton van és az ajánlattevőt, hacsak a visszavonás jogát fenn nem tartotta magának, bizonyos időn át ajánlatához köti (727. §.). A forgalomnak ugyanis nyilvánvaló érdeke, hogy aki szerződési ajánlatot kap, arra bizton építhessen; helyesebb tehát az ajánlattevőtől megkívánni, hogy a visszavonási jog fenntartását világosan jelentse ki, mint kitenni a másik felet annak, hogy az ajánlat hatályosságában bízva, kárt szenvedjen. Hogy az ajánlat mikor válik hatályossá, az jelenlevőnek tett ajánlatnál nem lehet kérdés tárgya. A távollevőnek tett ajánlatnál azonban kérdéses lehet, hogy az ajánlat elküldésének, megérkezésének vagy a címzett által való tudomásul vételének időpontját kell-e annak az időpontnak tekinteni, amelyben az ajánlat hatályossá válik. Minthogy minden jognyilatkozat, mely máshoz intéztetik, arra van szánva; hogy a címzettnek tudomására jusson, elméleti szempontból leghelyesebbnek látszhatik a tudomásulvétel időpontját venni irányadónak ; gyakorlati megfontolások azonban ellene szólnak annak, hogy a törvény egy nehezen constatálható belső tény megtörténtének időpontjához fűzze a nyilatkozat joghatásait. A Tj. tehát a kereskedelmi törvényt követve, azt az időpontot jelenti ki irányadónak, amelyben az ajánlat a címzetthez érkezik; korlátozza azonban ezt a szabályt azzal, hogy az ajánlat hatálytalan, ha egyidejűleg vagy már előbb visszavonó nyilatkozat érkezett a címzetthez vagy jutott ennek tudomására (728. §. 1. bek.). A visszavonás szempontjából e szerint az ajánlat tudomásul vételének időpontja is fontos; az ajánlat joghatásai csak azon bontó feltétel alatt állanak be az ajánlat megérkeztével, hogy az ajánlatnál előbb vagy vele egyidőben visszavonó nyilatkozat ne jusson a címzettnek tudomására. Ha a címzett távollétében előbb az ajánlat, azután a visszavonó nyilatkozat érkezett és ő hazatértekor ott találja a két nyilatkozatot asztalán, az érkezés említett sorrendjéből nem származtathat jogot arra, hogy az ajánlatot, amelyre sohasem építhetett, az ajánlattevő akarata ellenére elfogadhassa. Abból az elvből, hogy az ajánlat akkor válik hatályossá, amikor a címzett megkapja, szorosan véve az következnék, hogy az ajánlattevő szerződőképességének eddig az időpontig kell fennmaradnia. Ez azonban a követ^ kezetesség túlhajtása volna, mert az ajánlattevő azzal, hogy az ajánlatot a másik fél részére elküldte, megtett a maga részéről mindent, amit meg kellett tennie; a jognyilatkozat ezáltal mintegy elvált az ő személyétől és objektív létet nyert; nem volna tehát helyes, hogy a személyében ezután beálló változások a jognyilatkozat hatályát érintsék. Azért mondja ki a Tj., hogy az ajánlattevőnek az ajánlat elküldése után bekövetkező halála vagy szerződőképességének elvesztése nem érinti az ajánlat hatályát, hacsak az ajánlat tartalmából más nem következik (728. §. 2. bek.). A 728. §. 1. és 2. bekezdésében foglalt szabályok, habár közvetlenül csak az ajánlatra vannak kimondva, voltaképen a határozott személyhez intézendő jognyilatkozatok minden fajára állanak ós azokra kifejezetten ki is vannak terjesztve (728. §. 3. bek.). Minthogy az ajánlattevő a dolog természete szerint arra számít, hogy a másik fél, ha el akarja fogadni az ajánlatot, ezt megfelelő időben fogja kijelenteni, az ajánlatnak el kell veszítenie hatályát, ha a másik fél visszautasítja vagy kellő időben el nem fogadja (729. §.). Nemcsak az ajánlattevő kötöttsége szűnik meg az elfogadási határidő eredménytelen elteltével, hanem az ajánlat elfogadhatósága is; a határidő eltelte után töitént elfogadás — rendszerint — hatálytalan. Minthogy pedig az elfogadás távollevők között
