Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

987. §. 105 NEGYEDIK CÍM. Követelések és tartozások átszállása. ELSŐ FEJEZET. Követelések átruházása. • 987—1002. §. I. T. 1250-1266 §. ; Ind. III. k. 567-600 1.; FőelSadm. VI. k. 383-399. 1. [I.J. T. V. évf. 1476-1492.1.] II. T. 987-1002. §. I. A Tj. elismeri annak lehetőségét, hogy a kötelem alanyaiban — egyetemes jogutódlás esetén kívül is — személycsere útján változás álljon be, anélkül, hogy ez a kötelem azonosságát és objectiv mivoltát érintené. Ajelen fejezet a hitelezői oldalon beálló azzal a szemólyváltozással foglalkozik, amely a követelésnek élők közötti átruházásából ered. Szabályként áll, hogy a követelések, bárminő szolgáltatásra irányulnak, ós bárminő jogalapból erednek, átruházhatók. Az adósra ugyan sohasem teljesen közömbös, hogy ki a hitelezője; de az a gazdasági érdek, hogy a követeléseket mint vagyontárgyakat a forgalomba be lehessen vonni és hogy a hitelező a követelésében fekvő értékkel még a követelés lejárata és realizálása előtt rendelkezhessék, szükségessé teszi annak megengedését, hogy a hitelező az adós beleegyezése nélkül másra ruházhassa követelését. A követelések átruházásához a Tj. szerint szükséges, de egyúttal elégséges is, hogy a hitelező erre nézve szerződést kössön azzal, akire a követelést átruházza (987. §. 1. bek.) Ez a szerződés az engedmény. Az átruházás megtörtént, mihelyt az eddigi hitelező (az engedményező) szerződésileg kijelenti, hogy a követelést a másikra (az engedményesre) átruházza; az adós értesítése, valamint fennálló jogunk szerint, úgy a Tj. értelmében sem szükséges az átruházás perfectiójához, habár más tekintetben jelentékeny joghatások fűződnek hozzája Az engedmény a Tj. szerint abstract szerződós. Valamint jelenlegi joggyakorlatunk, úgy a Tj. sem követeli meg az engedmény hatályához, hogy az átruházás jogalapja, causája, benne elő legyen adva. Az engedménynek abstract volta az adós védelmére szolgál. Ha a törvény a hitelező érdekében megengedi, hogy ez követelését az adós beleegyezése nélkül másra ruházza és így az adóst megkérdezése nélkül egy harmadik személlyel hozza jogi kapcsolatba, akkor egyúttal gondoskodnia kell, hogy az adós ez által sérelmet ne szenvedjen. Már pedig az adósnak méltánytalan megterhelése volna, ha ő nemcsak az átruházás tényének, hanem az engedményező és az engedményes között fennforgó ós az átruházás alapjául szolgáló causalis ügyletnek vizsgálatára is kötelezve volna, és ha az engedményes kezéhez jóhiszemben teljesített fizetése utólag ezen reá nem tartozó causalis-ügyletnek valamely fogyatkozása miatt bizonyulna érvénytelennek. Midőn a Tj. a követelések átruházásáról szól, a dologi jogból eredő ú. n. dologi igényeket is-ide érti; követelés ugyanis a Tj. terminológiája szerint minden jog, amelynél fogva a jogosult a kötelezettől valamely szolgáltatást követelhet. A dolog birtokában nem levő tulajdonosnak a birtokos elleni az az igénye tehát, hogy ez a dolgot neki adja ki, szintúgy engedmény tárgya Képvh. iromány. 1910—1915. XXXM, kötet. M