Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

970-973. §. 97 a) A kezes nem hivatkozhatik a főadós felelősségének oly korlátozására, amely vagyon elégtelensége miatt áll be (969. §. 2. bek.). Minthogy a kezességnek éppen az a célja, hogy a hitelezőt a főadós fizetőképtelensége ellen biztosítsa, a kezesnek nem engedhető meg, hogy a főadóst megillető beneficium competentiae-re (1207. §.) vagy arra hivatkozzék, hogy a főadós örököse a követelésért csak a hagyatékkal, illetőleg örökrészével felel (1892,, 1908. §.). Ugyanezen szabály alá vonható a csődtörvény 199. §. 2. bekezdésének rendelkezése, amely szerint a csődbe jutott főadós által hitelezőivel kötött kényszeregyessóg a hitelezőknek a kezesek elleni jogait nem érinti. b) A kezes nem hivatkozhatik a főadós kötelezettségének megszűntére, ha ez azért szűnt meg, mert teljesítését a kezes vétkessége tette lehetetlenné (972. • §.). Minthogy a főadós nem felelős a kezes vétkességéért, a szolgáltatásnak a kezes hibájából beálló lehetetlensége rá nézve véletlen esetnek tekintendő, mely őt kötelezettsége alól felmenti. A kezesség céljával azonban ellenkeznék, hogy a kezes a maga vétkessége által indirecte a maga felszabadulását idézhesse elő. A kezes által vállalt az a kötelezettség, hogy a főadós kötelezettségéért helyt áll, a 855. §-hoz képest magában foglalja azt a kötelezettséget is, hogy tartózkodni fog mindentől, ami á szolgáltatást lehetetlenné tenné vagy akadályt gördítene a teljesítés útjába. Ezen szerződési kötelezettség vétkes megsértése miatt az általános szabályokhoz képest felelősséggel tartozván, a főadós felszabadulásából meríthető kifogását ezen felelőssége alapján veszti el. c) A készfizető kezes nem hivatkozhatik a főadóssal szemben beállott elévülésre, ha ő vele szemben az elévülés félbe volt szakítva vagy ha ő maga teljesítési késedelembe esett, mielőtt a főadóssal szemben az elévülés beállott (969. §. 3. bek). A készfizető kezesség arra való, hogy a hitelezőt felmentse a főadós előzetes beperlése alól és neki lehetővé tegye, hogy közvetlenül és kizárólag a kezeshez tarthassa magát. Ez a célja meghiúsulna, ha a hitelező a kezes elleni követelése elévülésének csak azzal vehetné elejét, hogy a kezesen kívül a főadóst is beperli. Mihelyt a hitelező teljesítési késedelembe ejti a készfizető kezest, ez utóbbinak tudnia kell, hogy a hitelező közvetlenül ő tőle várja ós követeli a teljesítést; nem bizakodhatik tehát többé abban, hogy a hitelező a főadóson fogja megvenni követelését, hanem maga köteles teljesíteni. Ettől az időponttól fogva a hitelező a készfizető kezesnek a 981. §. 3. bekezdése értelmében nem tartozik többé diligentiával, azontúl tehát a kezes elleni követelésének elévülését a hitelezőnek csak oly mulasztása idézheti elő, amelyet ezzel szemben, de nem olyan, amelyet a főadóssal szemben követ el. Abból, hogy a kezes a főadóst megillető kifogásokkal élhet, nem következik, hogy azokat az ellenjogokat is érvényesítheti, amelyek a főadóst a hitelezővel szemben megilletik. Ily messzemenő ingerentiát a főadós ügyeibe a kezesnek általánosságban nem is lehet megadni. A főadóst megillető megtámadási, elállási, felmondási jogot, továbbá azt a jogot, hogy az 1150. és köv. §-ok szerint a vétel felbontását vagy a vételár leszállítását követelje, a kezes nincs jogosítva a főadós-helyett gyakorolni. Kivételt tesz azonban a Tj., úgy mint a többi törvényhozások is majdnem mind, a beszámítási jogra nézve; megengedi ugyanis a kezesnek, hogy beszámítsa a hitelezőnek, amivel ez a főadósnak tartozik (970. §. 1. bek.). Habár e tétel anomál voltát nem lehet tagadni, a Tj. szükségesnek találta felvételét, ós pedig nemcsak célszerűségi és méltányossági tekintetből, hanom főleg azért, mert közgazdasági érdek, hogy a kezes minden törvényes kedKépvh. iromány. 1910—1915. XXXITr. kötet. 13