Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.
Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része
74 155—156, §. míg a gyermek megélhetését lehetővé tevő oklevelet meg nem szerezte, feltéve, hogy azt korábban a saját hibájából nem szerezte meg. A 2-ik bekezdés az eltartásba beleszámítja az arra jogosult temetésének 'cöltsógeit is, feltéve, hogy az a hagyatékából ki nem kerül, illetve az örökösein meg nem vehető. Társadalmi felfogásunk ugyanis az elhunyt ellen elkövetett sérelemnek tekinti, ha valakit nem a társadalmi állását megillető tisztességgel temetnek el. 7. Az eltartás kötelezettségének megállapítása abban találja jogosultságát, hogy azoktól, akik házasság vagy vérközösség révén egymáshoz közel állanak, erkölcsi felfogásunk szerint méltán el lehet várni, hogy egymással fokozott mértékben rokonszenvezzenek. Érthető, hogy a rokonszenv az 'ellenkezőbe szokott átcsapni az olyan rokon vagy házastárs iránt, aki erkölcsileg vétkesen viselkedik. Túlzott és méltánytalan követelés volna tehát a tartásra kötelezettől azt kívánni, hogy a különben is erkölcsileg vétkes maga viseletével méltatlanná vált rokont az esetben is, ha épen vétkes magaviselete következtében jutott nyomorba, ugyanoly eltartásban részesítse, mint a balsors által nyomorba jutottat. Viszont az ellen is felszólal erkölcsi érzésünk, hogy az erkölcsi vétke miatt nyomorúságba jutottat házastársa vagy vérei éhen veszni hagyják vagy eltartásának terhét a közjótókonyságra hárítsák át. A 155. §. a középutai választja Annak, aki erkölcsileg vétkes magaviselete következtében maga az oka annak, hogy eltartásra szorul, csak annyit juttat, ami az élete fenntartásához múlhatatlanul szükséges és az ily eltartást szűkösnek minősíti az illendő tartástól való megkülönböztetésül Mikor tekinthető a jogosultnak vagyoni romlását okozó erkölcsi magaviselete vétkesnek, az c?ak a körülmények mérlegelésével állapítható meg. A vétkességnek mindenesetre fenn kell forognia, mert pl akire rábizonyul, hogy elmebetegsége az oka a vagyoni romlását is okozó erkölcstelen magaviseletének, nem tekinthető vétkesnek. Az eem ok az illendő tartás megszorítására, hogy a jogosult maga az oka az elszegényedésének, mert rosszul számított vagy rosszul gazdálkodott. Hibás, de nem erkölcsileg vétkes. De ha a tartásra szoruló ivadékot nem is erkölcsileg vétkes magaviselete juttatta ily helyzetbe, mégis csak szűkös eltartás jár neki, ha az eltartására kötelezettel szemben olyan magaviseletet tanúsít, mely miatt a szülő gyermekét kitagadhatja (1788. §.). Az elődnek is csak szűkös eltartás jár, ha az eltartásra kötelezettel szemben olyan magaviseletet tanúsít, amely miatt a gyermek szülőjót kitagadhatja (1789. §.) A kitagadás eseteire való hivatkozásból következik, hogy olyan cselekmény, amelyet a sértett megbocsátott s így miatta kitagadásnak se lehet helye, nem lehet ok az illendő tartásnak szűkösi'e való csökkentésére sem. Mindkét esetben a 3-ik bekezdés szerint a szűkös tartásnak illendő tartásra kiegészítését más kötelezetten sem követelheti. Nem volt szükséges ezt a szabályt külön kimondani az első bekezdés esetére vonatkozólag is, mert szövegezéséből is annak feltétlen, kivételt meg nem engedő volta nyilvánvaló. De különben is, minthogy a szűkös eltartásra szorítás oka — az erkölcsileg vétkes magaviselet — minden egyéb kötelezett részéről is érvényesíthető, a már a megelőző tartásra kötelezettel szemben megállapított szűkös eltartásnak mások által illendő tartásra leendő kiegészíthetéséről szó sem lehet. 8. A férjnek a nő hozományán haszonvételi joga van (41. §.). E jogának csorbítását nem tartozik tűrni. De a méltányossággal ellenkeznék, hogy a
