Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része

1-so melléklet a 886. számú irományhoz. Indokolás a polgári törvénykönyv törvényjavaslatához. Bevezetés. I. Magánjogunk mai helyzete. v A mai magyar magánjog túlnyomóan szokásjogi jellegű jogrendszer. Ily jogrendszerrel szemben minden kodifikációs törekvésnek legelső sorban arra az alapvető kérdésre kell határozott ós megnyugtató feleletet keresnie: indokolt-e, szükséges-e a szokás túlnyomó kútfői erejének megszüntetése és az áttérés a kodifikált jog rendszerére? Mert a szokásjognak megvannak a maga előnyei, fényoldalai, amelyeket semminemű kódex nem pótolhat. A szokásjog a bírónak széleskörű szabad mozgást biztosít a jog alkalmazásában ós továbbfejlesztésében. Ennek folytán az ilyen jogrendszer egyrészt jobban simulhat a konkrét eset körülményeihez, szemben a kódex megrögzített tételeivel, amelyek sokszor az igazságosságnak bizonyos átlagos mértékével kénytelenek beérni; másrészt nagyobb rugalmassággal alkalmazkodhatik az élet változó szükségleteihez, míg a kódexnek minden csekélyke módosítása végett a törvényhozás nehézkes gépezetét kell mozgásba hozni. A kodifikálatlan jog e tagadhatatlan előnyeivel szemben hazai viszonyaink mégis kényszerítő erővel utalnak a magánjog kodifikálására. Ez felel meg magánjogunk egész fejlődési folyamatának, s ezt kivánja e jogrendszer mai tarthatatlan állapota. Habár a magyar jog a szokást a törvénnyel egyenlő kútfői erejűnek vallotta, 1848. előtti magánjogunk még sem volt Íratlan jogrendszer. Werbőczi Hármaskönyve csak közjogi formaságok tekintetében különbözik a törvénytől; valójában írott jogot tartalmaz, az akkori magánjog teljes és rendszeres foglalatát. Már akkoriban a szokásjog összeírását, vagyis törvénykönyvbe foglalását tekintették a jogbizonytalanság főellenszerének. A Hármaskönyv csak egyik fázisa ennek a kodifikációs irányzatnak. Utóbb sem szűnt meg a törekvés teljesebb, tökéletesebb szerkezetű törvénykönyv megalkotására. Ez vezetett a XVI század derekán a Quadripartitum szerkesztésére, erre irányult a XVIII. század elején a Commissio Systematica Képv. iromány. 1910—1915. XXXII. kötet. 1