Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.
Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része
49-50. §. 35 állagához való jogát a hozományrendelő harmadik személynek csakis ily kétségtelen formában tett rendelkezése zárhatja ki. Az I. T. 115. §-a in favorem dotis szóló magyarázati szabályt állított fel arra az esetre, ha a félj deducto usufructu nejére valamely vagyontárgyat ruházott át. A javaslat a hozomány intézményének ily irányban való kedvezményezését a forgalom ós a hitelezők érdekei szempontjából aggályosnak találván, ezt a szabályt nem vette át. Igaz, hogy a férj a maga vagyonából közvétve, a feleségének vagy harmadik személynek megajándékozásával szintén rendelhet hozományt; nincs azonban elegendő ok arra, hogy a férjnek ezt célzó ügyletei a hitelezők érdekeinek védelme szempontjából más megítélés alá essenek, mint a férjnek egyéb ingyenes ügyletei. 8. A hozományi haszonvétel az intézmény céljára tekintettel addig tart, ameddig a házasság. Egyébként .a hozományi haszonvétel megszűnésére, amennyiben a hozomány lényegével nem ellenkeznek, a közönséges haszonélvezet megszűnésének szabályai irányadók. Ez áll különösen a holtnak-nyilvánítás esetére (49. §.). 9. A Tj. 50. §-a szerint, ha a íerj csődbe jut, a.hozományi haszonvétel törvénynél fogva a feleségre száll át; mert a hozománynak rendeltetésszerű felhasználását a vagyonbukott férjjel' szemben a feleségre áthárított kezeléssel jobban lehet biztosítani. Ha azonban a feleség is csőd alatt áll, nincs igazolható alapja annak, hogy a hozomány hasznainak az érdekeltek számára szükséges biztosítása az általános csődjpgi szabályoktól eltérően történjék. . -'• III Kössserzemény: 1. T. 121-169. §.; Ind.I. k. 214-241. 1- ;' Főelőadm. II. k. 132-237. 1. (I.- J. T. IV. évf. 389-494. 1.; Bizotts. tárgy. I. füz. 51-63. 1. (I. J. T. IX. évf. függ.); II. T. 51-, 76. •§. A Tj. a közszerzemény intézményét mint a házasságkötésből törvénynél fogva folyó szerzeményi közösséget fenntartja; de eltérően fennálló jogunktól, társadalmi ós gazdasági osztályokra való tekintet nélkül általánosítja; egyúttal azonban megengedi, hogy a házastársak azt házassági szerződéssel egészen kizárhassák vagy a törvénytől- eltérően szabályozhassák. (V. Ö. 80., 82-85. §-okkal.) A Tj. e részben egyező álláspontot 1 foglal el az első tervezettel; mert amig egyfelől a jogfolytonosság szempontja, a házasólet erkölcsi-.'természete és a nőnek gazdasági helyzete hazai jogunk ez ősi intézményének fenntartását általában igazolja, addig másfelől a jogfejlődós demokratikus irányának s a gazdasági élet viszonyainak az felel meg, hogy az intézmény szabályozásának alapjául ne a népnek elenyésző kisebbségét alkotó nemesi ós honoratior osztály joga, hanem a fennálló jogrendszernek az a része szolgáljon, amely a polgári munkából élő nagy néposztályok életéből fakadt s az ő életviszonyaiknak leginkább megfelel. Amennyiben ezzel szemben, a nép egyes csoportjainak különleges érdekei a házassági vagyoni viszonyoknak az általánostól eltérő szabályozását kívánják, a helyes jogrendezés szempontjának az felel meg, hogy a vagyoni viszonyoknak házassági szerződós útján való szabályozására azok utaltassanak, akiknek különleges érdekből arra kivételesen szükségük van ós akik rendszerint inkább rendelkeznek az ahhoz szükséges kellékekkel is, mint a népnek nagy tömege. Eltér ellenben .a javaslat az I, T. álláspontjától abban, hogy a köz5*
