Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.
Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része
28 S2—U. §. a kötelezett fél megtagadja a közös háztartásban való eltartást Nem követi ellenben a javaslat jelenlegi bírói gyakorlatunkat abban az irányban, hogy a nőtől megtagadja az ideiglenes tartást, ha ő is vétkes. A férj nőtartási kötelezettsége ugyanis a házassági köteléken alapszik s ennélfogva mindaddig fennáll, tekintet nélkül a házastársak magatartására, amíg a házasság meg nem szűnt vagy a bíró a felbontó perben a házassági törvény 102. §-a alapján másként nem rendelkezett. A házastársak magatartásának csakis a tartás mértékére és abban a tekintetben van magára az eltartás kötelezettségére is befolyása, hogy a közös háztartásban vagy azon kívül kell-e azt szolgáltatni. Ugyanez megfelelően áll a feleség férjtartási kötelezettségére is. Az eltartásra köteles házastárs ugyanis a bontóper megindításával felszabadulhat vétkes házastársának eltartása alól; a vétkes házastársnak ellenben nincs módja a bontóper megindítására s így házastársa visszaélhetne vele szemben helyzetével. Nem fogadja el továbbá a javaslat a házonkívüli tartás alapjául azt, hogy a félj beleegyezett felesége különélésébe; mert ez a nő részéről a házassági életközösség megtagadására magában véve okúi nem szolgálhat és így a házonkívüli eltartás követelésének sem lehet alapja, csakis akkor, ha a férj a visszafogadást megtagadná vagy az életközösség folytatásának követelése a megegyezésre való tekintettel visszaélésként jelentkeznék, lehet szó a házonkívüli tartás követelésének jogosságáról. A házonkivüli tartásnak is rendszerint illendő tartásnak kell lennie. Korlátozást szenved ez a mérték a férjre nézve akkor, ha erkölcsileg vétkes magaviselete következtében maga az oka annak, hogy eltartásra szorul, amikor is neki csak szűkös eltartás vagyis csak az jár, ami az élete fenntartásához múlhatatlanul szükséges (v. ö. 155. §. 1. bekezdését); mert ilyen esetben a házasélet természete nem igazolja a feleségnek különben is csak kivételesen beálló nagyobb mértékű megterhelését. Ugyanebből az okból mindkét házastársra nézve csak a szűkös eltartás kötelezettsége áll be, ha a másikkal szemben olyan vétkes magatartást tanúsít, amely miatt a szülő jogosítva lenne gyermekét kitagadni (v. ö. 1788. §-szal). További korlátozást állapít meg a Tj. a házonkívüli tartás mértékére a 32. §-ban, amely jogot ad a bírónak a házonkívüli tartásnak a méltányosság szerint való mérséklésére, ha az illendő eltartás mértéke a kötelezettnek saját illendő eltartását veszélyeztetné; mert olyan esetben, ha a házassági életközösség már felbomlott, nincs elegendő erkölcsi alapja annak, hogy a házastárs saját illendő életmódjának feláldozásával is köteles legyen házastársának illendő eltartásáról gondoskodni. Hogy a házonkívüli tartást készpénzben, előleges havi részletekben kell kiszolgáltatni (31. §. utolsó bek.), ez megfelel a fennálló joggyakorlatnak. 9. A házastársat terhelő eltartási kötelezettséget a javaslat e helyütt csak egyéni különlegességében szabályozza. Egyebekben a rokonok eltartására vonatkozó egyes szabályok megfelelően reá is illenek; miért is ezeket ennyibon megfelelő utalással terjeszti ki reá a javaslat. Ugyanott szabályozza a javaslat azt a kérdést is, milyen viszonyban áll a házastárs eltartási követelése á rokonok eltartási követeléséhez (153 §. 2. bekezdése). 10. A házastársak köteles gondosságának a 34. §-ban megállapított enyhe mórtéke (diligentia, quam in snis rebus...) a házasélet természetére tekintettel indokolt.