Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része

326. §. 177 betegség vagy távollét miatt vagy jogszabály értelmében el nem járhat) nem érvényesülhet, mihez képest a kiskorú vagy a gyámság alá helyezett teljeskorú érdekei továbbmenő gondoskodás hiányában oltalom nélkül maradnának, de előállhat szerződő képességükben nem korlátozott személyek tekintetében is, ha ténybeli okok miatt (távollét, betegség) ügyeik intézésénél másnak gyámkodó támogatására szorulnak. Végre indokolt gondoskodni azoknak a vagyoni érdekeknek megfelelő oltalmáról, amelyeknek középpontjában egyelőre bizonytalan vagy csak a jövőben létező személyek állanak. Áz itt szóban forgó érdekek védelméről, amennyiben ez az általános jogszabályok keretébe tartozik, a Tj. a jelen fejezetben a gondnokság intézménye által gondoskodik. A cél, amelyet a gondnokság szolgál, ehhez képest lényegileg ugyanaz, mint a gyámságé. Csakhogy míg a gyámság elvileg a gyámolt összes személyi és vagyoni ügyeinek gondozására irányul, habár a konkrét esetekben egyes ügyek a gyám jogköréből ki lehetnek véve, addig a gondnokság — a 327. és a 328. §-tól eltekintve — lényegileg csak parciális gyámkodás jellegével bír. Egy másik eltérés, hogy míg a gyámolt akár mert kiskorú, akár mert gyámság alá helyezték, szerződőkópessógében mindig korlátozva van, addig a gondnokolt lehet teljesen szerződőkópes, minthogy az a tény, hogy részére gondnokot rendeltek, az ő szerződőképességét egymagában nem érinti. A gondnokolt tehát — ha nem kiskorú, vagy nincs gyámság alá helyezve, — azáltal, hogy gondnokot kap, szerződőképességében nem szenved csorbát, és ügyeiben a gondnokkal párhuzamosan teljes joghatállyal intézkedhetik. A gondnokság itt szabályozott esetei — néhány gyakorlati újítástól eltekintve — lényegileg ugyanazok, amelyeket mai jogunk a gondnokolt cselekvőképességét nem érintő gondnokság esetei között említ. A mai joggal szemben a fokülönbség abban van, hogy a Tj. szerint a gondnok a maga jogkörében époly törvényes képviselője a gondnoknak, mint a gyám a gyámoltnak, míg a mai jogban több vonatkozásban kétséges, vájjon a gondnokot megilleti-e törvényes képviselői jogállása és nem kell-e őt a gondozására bízott vagyon állaga felett való rendelkezésből kizárt szorosabb értelemben vett vagyonkezelőnek tekinteni. Gondnokot rendel a gyámhatóság a Tj. szerint a jelen fejezetben említett eseteken felül még a 211. §. esetében is, és a gondnokság egy külön szabályozott faja a hagyatéki gondnokság (1915—1929. §§.). A gondnokrendelós a Tj. értelmében hivatalból történik. Formaszerű kérelem előterjesztésétől nem függ; ettől eltérés csak a 328. §. esetében, de itt is csak annyiban van, amennyiben ilyenkor szabály szerint a fogyatkozásban szenvedő beleegyezése szükséges ahhoz, hogy részére e §. alapján gondnokot rendeljenek. 2. A 326. §. alá eső esetek nagy részében mai jogunk szerint is helye van gondnokrendelésnek, csakhogy mai jogunk nem tartalmaz erre vonatkozólag egy olyan általános, elvi rendelkezést, mint a 320. §., hanem casuistice csak egyes esetekre vonatkozólag intézkedik (1877 : XX. t.-c. 29. §., 30. §. a), 68., 69. §.), mihez képest szabályozása nem kimerítő. A gátoltság, amelyre a 326. §. céloz, lehet pusztán ténybeli (a szülő, gyám távolléte, betegsége stb.), de lehet jogi gátoltság (mint pl. a 182., 201., 265. §-ok, 268. §. 2. és a 3. pontja és 318, §. 2. bekezdésének eseteiben). Előfordulhat, hogy egy felmerült ügyben sürgősen szükségessé válik a Képv. iromány. 1910—1915. XXXII. kötet. 23