Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.
Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része
168 307 308, §. A 102. §. szerint törvénytelen gyermek az atyja és anyja közt létrejött házasság megkötésével lesz mindkét szülő törvényes gyermekévé. De annak igazolására, hogy a törvónyesítés bekövetkezett, nem elég, hogy a férj a gyermeket a magáénak elismerte. Ez alapon a gyámhatóság a gyámságot meg nem szüntetheti, mert nem illetékes annak megállapítására, hogy a gyámolt utóházassággal törvényesítve lön. Ennek perenkívüli megállapítására és az anyakönyvben félj egyeztetésére ugyanis az 1904 : XXXVI. t.-c. 19. §-a, ületve az ebben nyert felhatalmazás alapjáhpdbocsátott 1906. évi 80.000/1906. számú belügyminiszteri rendelet alapján a belügyminiszter illetékes. Ekkép, ha az utóházassággal törvényesített gyermekre nézve a gyámság már az utóházasság megkötésével véget érne, a kiskorú tényleg képviselet nélkül állana, míg a törvényesítésnek bírói ítélet vagy belügyminiszteri intézkedés alapján az anyakönyvben való feljegyzése megtörtónt, mert addig a szülő képviseleti jogát nem is igazolhatná. Ez okból a 306. §. 1. bekezdése szabályától eltórőleg a 2. bek. szerint az utólagos házasságkötéssel törvényesített gyermekre nézve a gyámság csak akkor ér véget, amikor a törvényesítést a születési anyakönyvbe feljegyezték. 2. A gyámolt eltűnésének esetére a gyámság megszűntének általános szabálya a jogbiztonság veszélyeztetése nélkül nem alkalmazható. Különösen nem érhet véget ipso iure a gyámolt halálával, míg ez igazolva nincs, mert addig, míg vagy halála nincs igazolva, vagy nincs holtnak nyilvánítva, életben levőnek kell vélelmezni. Bár a 314. §. szerint a gyám mindaddig eljárhat a gyámolt képviseletében, amíg tiszte megszűntéről értesült, vagy kellő gondosság mellett értesülhetett, mégis kedvezőtlenül befolyásolhatja a gyámolt ügyei intézését az a bizonytalanság, vájjon életben van-e vagy sem. Ezért a 307. §. szerint az eltűnt gyámolt feletti gyámság — tekintet nélkül arra, hogy ól-e még vagy sem — csak akkor ér véget, amikor a gyámoltat holtnak nyilvánító ítélet jogerőre emelkedik, vagy amikor a gyámhatóság a gyámságot megszűntnek kimondja. A §. második mondata szerint a megszűnés csak akkor mondható ki, ha a gyámolt haláláról értesül (az értesülésnek természetesen megbízhatónak kell lenni), vagy ha, az óletbenlétót feltételezve, teljeskorúvá vált, vagy szülőjének képviselete alá került. Ha az eltűnt teljeskorúsága beállott, még mielőtt holtnak nyilvánították volna, a 329. §. feltételei fennforgása esetében a gyámhatóságnak a gyámság megszüntetése esetében gondnokot kell rendelni az eltűnt részére. 3. A 308. §. szerint a gyám tiszte véget ér, ha szerződőképtelennó válik, vagy ha gyámság alá helyezik. Okszerű következménye á' 243. §. szabályának, amely szerint szerződőképtelen vagy gyámság alá helyezett egyén gyám nem lehet. Különben sem volna célszerű abban a feltevésben, hogy a szerződőképtelenség múlólagos lehet és gyakran könnyen fel sem ismerhető, és mert a gyámolt nevében tett jognyilatkozatai úgyis épúgy semmisek, mint a magáéi (711. §.): a gyám tisztét fennállónak tekinteni szerződőkóptelensóg esetében is addig, míg a gyámhatóság tisztétől fel nem menti. Mert elsősorban mégis csak azt kell irányadónak tekinteni, hogy mily szabályozás felel meg inkább a gyámolt érdekének, nem pedig azt, hogy a gyám vagy harmadik személyek érdekét kedvezőtlenül érinthetné. Véget ér még a gyám tiszte holtnak-nyilvánítása esetében, amikor a holtnak-nyilvánító ítélet jogerőre emelkedik. A szabály abból a szempontból szükséges, nehogy a gyám tiszte még fennállónak legyen tekinthető, ha a holtnak-nyilvánító ítéletet túlélte, ami különösen az elévülés folyása szempontjából lehet hátrányos a gyámoltra. Magától értetik, hogy ha a holtnak-