Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.
Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része
166 , 304. §. 129. és 275. §-ainak rendelkezéseivel. A gyámhatóságnak a számadást mind a számviteli szabályok szempontjából, mind a tételek tartalmára nézve meg kell vizsgálnia A vizsgálat tehát nem szorítkozhatik csupán arra, vájjon a számadás számszerűleg helyes-e, az egj^es tételek egybevágnak-e az igazoló okmányokkal, hanem ki kell terjednie annak a vizsgálatára is, vájjon a gyám kötelességszerűen kezelte-e a vagyont, megvan-e az, jövedelmeit célszerűen használta-e fel, elszámolt-e mindent, amiről számolnia kell. Továbbá a mai jog szerint is feladata a gyámhatóságnak, hogy amennyiben szükséges, a számadás kiegészítése és helyesbítésé iránt intézkedjék. Lényegesen eltér azonban a Tj. a 304. §. 2. bekezdésében foglalt szabályozásával a mai jogtól a számadás gyámhatósági megvizsgálásának joghatálya kérdésében. A Gy. T. 130. §-a értelmében a gyámhatóság, ha a számadást helyesnek találta, a gyámnak felmentvényt ad, ha pedig elszámolását kifogásolta és ez alapon számadási hiányt állapít meg, a hiány lefizetésére kötelezheti őt, jogerőre emelkedett határozata alapján pedig a gyámoltnak e címen való követelését közigazgatási úton foganatosítható végrehajtás útján rajta megveheti. A gyám csak birtokon kívül, a jogerős határozat kézbesítésétől számított három hó alatt kereshet a törvény rendes útján orvoslást a reá sérelmes gyámhatósági határozat ellen. A gyámhatóságnak a gyám számadását helybenhagyó határozata azonban nem mentesíti a gyámot a gyámolt^nak vagy jogutódainak a gyámság befejezése után támasztható kifogásaival szemben, mert a Gy. T. 132—137. §-ainak egybevetéséből kitűnik, hogy a gyámolt vagy jogutódai a számadások gyámhatósági jóváhag3 T ása dacára azok helyességét bírói úton megtámadhatják és káruk megtérítését záros határidő alatt követelhetik. A 304. §. 2. bekezdése szerint a gyámhatóság az esetben, ha a gyám számadása kifogástalan, vagy ha a gyámhatóság észrevételeinek megtelelőleg helyesbíttetett vagy kiegészíttetett, erről a gyámnak tanúsítványt szolgáltat ki. A tanúsítvány nem akadálya annak, hogy a gyámolt az ő jogait a gyám ellen bírói úton érvényesíthesse, miből következik, hogy a gyám is érvényesítheti a gyámhatóság kifogásaival szemben a gyámolt elleni követeléseit, még a gyámság fennállása alatt. A fentiek szerint, bár a Tj. nem ad felmentvénj't a gyámnak, hanem csak tanúsítványt szolgáltat ki neki arról, hogy számadását helyesnek találta, érdemben elvi álláspontja e részben is megegyező a gyámi törvényével, mert a gyámolttal szemben a számadás helyességének vélelmét a Gy. T. szerint kiadott »felmentvény« sem állapítja meg. Az érdemleges eltérés a mai jog és Tj. között abban van, hogy a gyámhatóság nem marasztalhatja el a gyámot a gyámhatósági kifogások szerint jelentkező számadási hiány erejéig, mint általában a gyám és a gyámolt magánjogi viszonyából eredő vitás követelések felől sem a gyámolt javára, sem a terhére nem dönthet. Ezt az elvet különben a Gy. T. is (73. és 137. §-ok) tartja, a bíró elé utalva a gyámolt kártérítési követeléseit, de az évi számadás tekintetében ettől, bár fenntartja a bírói utón való jóvátétel lehetőségét, mégis eltért. A Tj. nem vélte követhetni ez irányban a Gy. T.-t. Az kétségtelen, hogy a mai jog igen előnyös a gyámoltra nézve, mert követelését rövid közigazgatási úton hajthatja be maga a gyámhatóság. De a jogbiztonság érdekével ellenkezik, hogy a gyámhatóság a felperes és a bíró szerepét saját hatáskörében egyesítse ós pedig annál kevésbbé volna ez helyén, mert vélelmezhető
