Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része

12 meg leginkább a hazai törvények szerkesztésében követett gyakorlatnak. Elméletileg sok szólhat a kodifikációnak oly módja mellett, amely az intézményeket csak nagy, vonásokban, csak alapvető elveikben szabályozza és az összes részletek kiépítését a tudományra ós a gyakorlatra bízza. Ezt a módszert követi főleg az új svájci polgári törvénykönyv. A mi viszonyainknak és annak a célnak, hogy hazánk egész területén minél előbb egységes és a bírói gyakorlatban is egységesen érvényesülő magánjog lépjen életbe, az ilyen szerkesztési mód nem felelt volna meg. Minden kodiíikáció bizonyos áldozatot követel, lemondást a szokásjognak nagyobb rugalmassággal járó előnyeiről. Ezt az áldozatot a lehető teljes jogbiztonság kedvéért hozza meg a törvényhozás. Azonban éppen ezt a célt kockáztatná az a szerkesztési módszer, amely az intézményeknek csak kereteit állítva fel, ismét csak a szokásjogra bízza e keretek kitöltését. Ha való is, hogy az élet gazdag változatosságát a legrészletezobb szabályozással sem lehet teljesen kimeríteni, nem kevésbbé igaz az is, hogy mentül behatóbb és részletesebb valamely intézmény szabályozása, annál szűkebb térre szorul a homály és bizonytalanság, amely az intézmény rendezetlenségével szükségkép együtt jár. 3. A törvényjavaslat vezető eszméi. A családi és vagyoni élet egészére kiterjedő nagy kódex eszmei tartalmát nem lehet egységes formulában kifejezni. Intézményenkint nemcsak tartalmukban, hanem irányzatukban is különböző eszméket uralnak a Tj. egyes részei. A Tj. nem merőben konzervatív, de nem is elsősorban reformkódex ; néhol merészen újító, másutt százados hagyományokat tükröztet vissza. Mégis egységes irányzat hatja át: a haladásnak és konzerválásnak összeegyeztetése a mai társadalom uralkodó felfogása, a nemzet egészének szükségletei szerint. Természetes, hogy ez az összeegyeztetés más-más eredőt ad minden egyes intézmény körében, az egyes intézmények céljának és természetének megfelelően. A Tj. ilyképen a múltból merít és a jövőnek szolgál. Ez a kettős eszmeszövedék fonódik rajta véges-végig, helyenkint váltakozó erősséggel. Ez a vezérmotivum, amely az egész munka irányzatát jellemzi. A Tj. attól a törekvéstől vezettetve, hogy ne ejtsen el régi jogunkból semmit, ami benne becses ós megóvásra méltó, a lehetőségig szorosan csatlakozott a fennálló joghoz. Mindazáltal alig fogja e miatt a túlságos konzervatizmus vádja érhetni,'mert más pontokon bizonyítékát adja annak, hogy korszerű újításoktól sem idegenkedik és hogy különösen a modern humanitárius eszméknek a lehetőség határai között érvényét akar szerezni. De maguk ez újítások sem fakadnak mindenütt egyetlen gondolatirány öléből. Nem mondhatni, hogy a kódex egyoldalúan a magánjogi liberalizmus, a magánautonómia jegyében áll, de azt sem, hogy túlzott protekcionizmus jellemezné. Itt is a két ellentétes eszmeáramlat kiegyenlítődése, a szempontok változatossága adja meg a Tj. alapjellegét, amely lehetőleg az egyes intézmények sajátos, gazdasági vagy etnikai céljaihoz simul. A Tj.-tól távol áll. hogy osztályérdekeket szolgáljon; nem követ sem agrárius, sem merkantilista, sem szocialisztikus irányt. Igyekszik azonban a vagyonjogi viszonyokat az általános közgazdasági szempontok figyelembevételével rendezni ós abból indulva ki, hogy nem a múlt, hanem a jövő számára kodifikál, igyekszik különösen a produktiv munkának azt a magánjogi védelmet nyújtani, amelyre az egy modern törvénykönyvben számot tarthat.