Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.
Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része
296-298. |, 163 4. A gyámhatóság a felügyeletet eredményesen csak akkor gyakorolhatja, ha kellőleg tájékozva van a gyámolt személyes viszonyairól ós vagyoni ügyei állásáról. A 296. §. ezért — egyezően a Gy. T. 96. és 119. §-ával — mind a gyámot, mind az ellenőrző gyámot kötelezi, hogy a gyámhatóság felhívására mindkét irányban felvilágosítást adjanak, de oly kiegészítéssel, hogy nemcsak évenként, hanem bármikor és nem csupán a gyámolt személyéről, de vagyonáról is. 5. Minthogy az ellenőrző gyámnak tisztével járó kötelessége a gyám eljárását ellenőrizni, módjában áll a gyámhatóságot tájékoztatni afelől, vájjon a gyám által gyámhatóságilag jóváhagyatni javasolt jogügylet vagy intézkedés megfelel-e a gyámolt érdekének. Ezért a 297. §. arra utasítja a gyámhatóságot, hogy mielőtt a gyám jogügyletéhez vagy jogcselekményéhez a szükséges jóváhag3 T ást megadná, az ellenőrző gyámot hallgassa meg, kivéve ha a halasztás veszéllyel járna. A meghallgatásnak esetleg helytelen mellőzése ekkép nem érinti a gyámhatósági jóváhagyás joghatályát. A gyámügyi rendtartás feladata eldönteni, vájjon az ellenőrző gyám mellőzése miatt élhet-e jogorvoslattal és a gyámhatósági jóváhagyást érintő hatállyal-e? 6 A Gy. T. 138. §-a szerint maga a gyámság alatt álló kiskorú is, ha a 14. életévét már betöltötte, személyi és vagyoni fontosabb ügyei rendezésénél meghallgatandó, nyilatkozata azonban döntő súllyal nem bír, azaz véleménye nem lehet akadálya attól eltérő gyámhatósági intézkedésnek. A Tj. attól a megfontolástól vezettetve, hogy egy 14. évét betöltött kiskorú közvetlenül személyót érintő ügyben nem ritkán már megjelenésével is tájékoztathatja a gyámhatóságot afelől, vájjon a gyámolt személyét érintő jóváhagyatni kívánt intézkedés nem ütközik-e a gyámolt életbevágó érdekébe, annál is inkább követendőnek tartja a Gy. T. idézett szabályát, mert adott esetben már magának a kiskorúnak ellenzése is kockáztatja a szándékba vett intézkedés sikerét. Pl. a gyám gyámoltját egy évnél hosszabb időre kötelező tanoncszerződóshez kéri a gyámhatósági jóváhagyást, de a gyermeknek nincs kedve ahhoz a mesterséghez, amelyet a gyám választott számára. Ehhez képest a 298. §. utasításul adja a gyámhatóságnak, hogy azt a gyámoltat, aki tizennegyedik életévét betöltötte, ha l meghallgatását a törvény külön nem rendeli is (4. §.), lehetőleg hallgassa meg, mielőtt személyét érintő fontos ügyben (pl. hogy ki legyen a gyámja) döntene. A szabály azonban nem zárja ki, hogy a gyámhatóság tizennégy éven aluli kiskorút is meghallgathasson, ha jónak látja. A §. második bekezdése a gyámolt meghallgatására vonatkozó utasítást kiterjeszti a gyámolt fontosabb vagyoni ügyeire is. De ezt csak arra a kiskorúra kívánja, aki már tizennyolcadik életévét betöltötte, mert ennél fiatalabb kiskorú rendszerint még nem bír azzal a tapasztalattal, értelemmel és önálló ítélettel, hogy megfelelő tájékozottsággal és önállósággal szólhasson bele ügyei elintézésébe A meghallgatásnak hivatalból a gyámolt törzsvagyonának számottevő változtatásával vagy csorbításával járó gyámhatósági intézkedés tétele előtt van helye, egyéb fontosabb vagyoni ügyeiben a gyámolt kérelmére is, de csak lehetőleg, tehát csak ha az ügy érdemleges elintézését a gyámolt kárára nem késlelteti. A meghallgatás elmaradása vagy a meghallgatott gyámolt ellenzése nem érinti a gyámhatósági intézkedés joghatályát. A gyámügyi rendtartás tartozik dönteni afelett, vájjon a gyámolt meghallgatásának vagy véleményének mellőzése okából élhet-e jogorvoslattal. 21*
