Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része

156 281—282. §, jából gyámoltja nevében hitelbe is vásárolhasson. Pl. valamely dologra van szükség, amelyet a rendelkezésre álló pénzkészletből nem fedezhet, hanem csak a később esedékes jövedelemből. Azt azonban a 3. pont szerint már nem szabad megtennie, hogy a gyámolt mint hitelnyerő képviseletében, bár ­a 278. §. 12. pontja alá nem tartozó hitelügyletet kössön. így pl. ha nem is kölcsönügylet leplezése céljából, mely a 278. §. 12. pontja értelmében gyámhatósági jóváhagyás nélkül különben is érvénytelen volna, hanem eset­leg nyerészkedés céljából nem szabad neki gabonát, takarmányt nagyobb mennyiségben vásárolni hitelbe, mint amennyi a vagyon kezelésének céljából szükséges. 25. A Tj. 719. §-a szerint érvényes a kiskorú oly szerződése, amelyet tény­leges rendelkezése alatt levő vagyonából teljesít. Nehogy tehát a gyám oly vagyontárgy tekintetében, amelyről ő maga is csak a gyámhatóság jóvá­hagyásával rendelkezhetik, ezt a szabályt megkerülhesse, a Tj. 281. §-ában ki kellett mondani, hogy a gyám ily vagyontárgyat gyámhatósági jóváhagyás nélkül gyámoltjának sem engedhet át, sem szabad rendelkezésre, sem oly célból, hogy azt valamely általa kötött szerződés teljesítésére fordítsa. 26. Ritkább eset, hogy a gyám valamely szerződéshez megkötése előtt kérje a gyámhatósági jóváhagyást. Többnyire ugyanis a már megkötött szer­ződéshez kéri a jóváhagyást, mert a szerződós jó váh agyhatósága egész tartalmán dől el. A 282. §. 1. bek. első mondata szerint, ha a gyám oly szerződést, amelyet gyámoltja képviseletében csak a gyámhatóság jóváhagyásával köthet, e nélkül kötött meg, a szerződés érvénye a gyámhatóság utólagos jóváhagyásától függ Hogy a gyámhatóság a jóváhagyást mikor és mily feltótelek alatt adhatja meg, arra nézve a Tj. a Gy. T. 265., 266., 267., 268., 269., 271. és 274. §-aiban foglaltakhoz hasonló utasításokat nem ad a gyámhatóságnak, mert követésük nem. minden esetben célszerű és nem elegendő a gyámolt érdekei megóvására. Magától értetik, mert a gyámhatósági jóváhagyásnak éppen az a célja, hogy csak olyan szerződóst hagyhat jóvá, amely a gyámolt érdekének megfelel. Pl. a gyámolt ingatlanának eladása esetében csak külö­nös okból hagyhat jóvá olyan szerződóst, amely szerint a vételárhátralék nem biztosíttatnék a 270. §. 5. pontjának megfelelően, figyelemmel arra, hogy a gyámolt e kellékeknek meg nem felelő követelését a 272. §. 2-ik bekez­dése értelmében be kellene szedetnie. A gyámhatósági jóváhagyás nem elfogadó jognyilatkozat (737. §. 3. bek.), hanem a gyám képviseleti jogát a szóbanforgó szerződós megkötésére nézve megállapító hatósági intézkedés, amennyiben mint ilyen joghatályos. Pl. közbevetett feleblezés következtében a felsőbb fokú gyámhatóság is helyben­hagyta. A másik szerződő féllel szemben azonban a jóváhagyás csak az által válik hatályossá, hogy a gyámhatóság vagy a gyám azt vele közli. Magától értetik, hogy utóbbiak csak a már joghatályos jóváhagyó határozatot közöl­hetik a másik féllel. Különösen óvatosnak kell lennie e részben a gyámható­ságnak, mert ha pl. a gyámhatóság jóváhagyó határozatát a felsőbb fokú gyámhatóság az annak felebbezésére jogosultak valamelyikének felebbezóse következtében megváltoztatja, az eredeti állapot visszaállítása azonban többé nem lehetséges, a gyámhatóság az ennek következtében a gyámoltnak vagy jóhiszemű harmadik személynek okozott kárért felelősségre vonható. Minthogy a gyámhatósági jóváhagyás elhúzódhatik nemcsak a hatóság késedelmes eljárása okából, hanem azért is, mert a gyámhatóság csak huza­mosabb ideig tartó tájékozódás után, pl. becslés útján, a gyámolt, a rokonok meghallgatásával dönthet, a jóváhagyás kérdésében, a gyámmal szerződő fél

Next

/
Oldalképek
Tartalom